ORBÁN ÉS A HŐS PARASZTOK

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.05.22.

Csehország az egyik legnagyobb fegyverszállítója az életéért küzdő Ukrajnának, a lengyelek azok lengyelek, ha az oroszokról van szó (mert ők nem felejtenek), a szlovákok pedig sorra csukogatják le a korrupcióba keveredett nagyjaikat. A V4 idillje oda, barátaink elhagytak minket illiberális álmainkban, a világ egyre szűkösebb és ellenségesebb. Nincs kinek pancsolt koviubit ajándékozni, és az erkélyre is egyre kevesebben járnak velünk csodálni a panorámát, a város képét, amelynek lakói utálnak minket nagy győzelmeinkben. S holott csak tavasz van, de közelít a tél, amikor a tapasztalatok szerint hideg van, és a gyomrok is egyfolytában korognak.

Mondani kell valamit, üzenni egyfolytában a bávatagoknak, ha már megválasztottak minket, mesélni reggeltől estig, hogy atyuska él és megvéd titeket fagytól, éhségtől és háborútól, de leginkább a gondolkodás veszedelmeitől. Minden szép lesz, minden jó, mindennel meg leszek elégedve. Vucicnál járt Szerbiában atyuskánk és kedves vezetőnk, mert máshová már nem igazán van hely mennie, ahogyan föntebb megmutattuk, de mindenből, abból a kevésből is, ami maradt, ki kell hozni a legtöbbet. De ezzel a Vucic-csal az oldalán sok mindent ígérni nem lehet, így az jön ki, hogy éljenek a parasztok. Földmíves jelentésben, természetesen.

Ők lettek Orbán hősei épp tegnap, ahogyan volt szíves közölni velünk, míg eddig az egészségügyisek voltak azok, mert hősöknek mindig lenni kell annak kajla tudatában, aki szuszogva és monyolva harcol minduntalan az egész nyüves világgal. Vészterhes idők közelítenek, jelentette ki a kedves vezető, rajtunk kívül mindenki meghal a háborúban csak mi nem, éhezni fognak a népek körülöttünk, mi azonban megtömhetjük a bendőnket, mert ketten Vucic-csal vagyunk, akivel, és ezt se feledjük, nem is oly rég vasútvonalunkat megnyitandó üres peronoknak integettünk a vagonból. Azaz, színház az egész világ, és színész benne minden OrbánVucic.

Akasztják hasba a népeket az ilyenek, a népek pedig bávatagon tapsikolnak, és ezt se feledjük. „Gyorsan emelkedő inflációval, drágulással kell megküzdenünk, miközben Ukrajnából harcokról, éhínségről érkeznek hírek, de van egy jó hír is, nevezetesen az, hogy a Vucsics úrral folytatott beszélgetés során leszögezhetjük: Magyarország számíthat Szerbiára, Szerbia pedig Magyarországra, jelentős élelmiszer-tartalékaink vannak, és mindkét ország biztonságban érezheti magát, ha a gázellátásról van szó.” – Hogy idézzünk is abból, amiről mesélni kedvünk támadt, és lássuk is a habitust, mégpedig azt, ahogyan voltaképp lehull az álca, mert föl se volt téve igazán.

De megtesszük még egyszer, hogy igazoljuk, nem a levegőbe beszélünk, amikor Orbán Viktort ekézzük, aminek oka nem igazán az, hogy herótunk van tőle (dehogynem), hanem az, kitessék mi indokolja az irányába áradó mélységes megvetésünket: „Ahogy 2020–21-ben hőseink az egészségügyisek voltak, idén hőseink a mezőgazdasági termelők lesznek, akiknek most is alkalmazkodniuk kell az időszerű körülményekhez, és rajtuk áll, hogy lesz-e kenyér az asztalunkon.” – Ebből az idillinek szánt hőskölteményből azért ki kell kandikálni kicsit, megpróbálva egyrészt az ágytálak, másfelől pedig a kombájn vezetőfülkéje felől nézegetni a kajla dolgokat...

ITT OLVASHATÓ