MISEBOR

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.05.31.

Ötszáz liter misebort küld Magyarország Ukrajnának háborús segítségül. Derék. És az is, hogy mindebből hír bírt lenni a magyar sajtóban, főleg úgy, hogy az „életmentő” adományt Soltész Miklós államtitkár „indította útnak”, s főleg lengyel segítséggel. A hír hallatán elsőként Svejk és az ő részeges tábori lelkésze jut az ember eszébe, a beállva celebrált tábori mise, és arra gondol, hogy ugyan a világirodalom legszomorúbb és egyben legröhejesebb regényének ez leginkább a paródia ormain lévő, ám egyben sírni való része, a valóság – főleg a magyar – még ezen is túltesz.

És itt jönnek elő az elbeszélés nehézségei. Mert a mesélő meghasonlottságában nem tudja, milyen eszközt használjon ábrázolásában, amely ehhez a hírhez a legmegfelelőbb, amelyik kifejezi ennek a komikus aljasságát, az abszurdba hajló pitiánerséget és a pátoszba csomagolt cinizmust. Igazából egy elnyújtott, panaszos „a kurva anyjukat ezeknek” felsóhajtás elég volna a mélységek megmutatásához, de az csak azt fejezné ki, hogy szóhoz sem jutunk, kapkodjuk a levegőt úgymond mindennek hallatán, és újólag szégyenkezünk magyarságunkban, hogy anyánk egy nyelvet beszélt ezekkel.

Nem kell bemutatnunk, de a háttérhez azért tegyük ide a háború borzalmait, a kivégzett civileket, a lakótelepekre hulló bombákat, és leszögezzük mindeközben, hogy az ukrán nép élethalál harcot vív a barbárság ellen, a világ civilizált része pedig a maga módján segít neki ebben. Tankok ellen kevés a csúzli, rakéták ellen az ima, a misebor esetleg abban segíthet, hogy megismétlődhessen Svejk jelenete, amelyben részegen imádkozták ki a katonákat a frontra, és azt is jegyezzük meg mindjárt, hogy a hiedelmekkel ellentétben Hasek ezt nem széles jókedvében írta.

Mi sem, ezt gyorsan rögzítsük az utókor számára. Hogy Soltész államtitkár milyen körítéssel indította útnak az „életmentő” szállítmányt, stílszerűen az is megér egy misét. Mint kijelentette az álszent csinovnyik, „mi továbbra sem vagyunk hajlandók fegyvert vagy katonát küldeni Ukrajnába, de minden együttműködésre készek vagyunk”. Katonát senki nem kért és nem is tervezett háborúba küldeni, azt majd a NATO (amelynek tagjai volnánk) eldönti, hogy fegyvert nem ad Magyarország, az lelkiismereti kérdés, mint ahogyan a misebor küldése is az. Ezek a magyarok – mutatják a flaskák...

ITT OLVASHATÓ