„MAGYARORSZÁG EGY VÁGÓHÍD, CSAK SOKKAL TÖBB BENNE A MARHA”

HVG
Szerző: KOVÁCS BÁLINT
2022.05.07.

Alföldi Róbert kezében fergeteges komédiává válik a sötét középkor, meg a mai magyar valóság is: az egyik legjobb magyar drámaíró új bemutatója a 14. századi Magyarországon játszódik, de korántsem az Anjou-k lesznek azok a politikusok, akik eszünkbe jutnak róla.

"Punk Bán"

– ez is lehetne a címe a többek közt a Bányavidék-trilógiáról ismert Székely Csaba új, történelmi drámájának, az Adidas-susogósba bújtatott magyar fejedelmek és királyok popoperájának, a 14. századi Magyarország rizspor helyett vérrel megfestett, heavy metal nagyáriájának, a Mária országának. Mintha Székely Csaba lefordította volna Shakespeare egyik királydrámáját, de nem nyelvi értelemben: kitörte az aranyfüsttől csillogó angol trón egyik lábát, és a billegő széket letette a magyar ugar sarába. Ha Shakespeare-nél zengő jambusokból áll össze a költészet, akkor Székelynél fokhagymaízű káromkodásokból és disznóbélbe töltött profanitásból.

A magyar néplélek minden tekintetben Székelyföldről indult bárdja, Székely Csaba (a marosvásárhelyi drámaíró első három, mesteri színdarabja székelyekről szólt) a magyar történelem egy rövid, de talán jellemző szakaszát írta meg. Nagy Lajos király halott, és hát szegénynek nem sikerült fiú örököst produkálnia, márpedig csak kellene egy király az ország élére. Lajos ugyan fiúsította lányát, Máriát – ezzel is bizonyítva, hogy a kiskorúak nemének megváltoztatása tényleg ősi magyar szokás, csak 750 évet kellett várni, hogy valaki megindítsa ellene a küzdelmet –, de az ország főnemesei még sincsenek kibékülve azzal, hogy egy nő üljön a trónra, azaz hogy egy nő parancsoljon nekik.

Úgyhogy beindul a trónok harca: megannyi lehetséges királyjelöltről kell eldönteni, hogy kinek milyen érdeke fűződik a megkoronázásához, amivel csak az a baj, hogy minden három érdekre jut négy ellenérdek, az ilyesmit pedig fondorlatos intrikákkal, kígyónyelvű lobbitevékenységgel és ha minden kötél szakad, karddal szokás elintézni – ahogy arra a Nápolyból behívni készült királyjelölt anyja is rámutat: „Magyarország egy vágóhíd, csak sokkal több benne a marha”. Ami az országnak talán nem olyan jó, de a színháznak igen, pláne, ha az illető intrikálás, lobbizás és kaszabolás épp Alföldi Róbert rendezői kezeibe kerül. Mint történt az most a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol Barnák László igazgató nem először mutatja meg, milyen serényen – sok budapesti kollégájánál is serényebben – kíván részt venni a magyar színházszakma folyamatainak minél inkább előremutató alakításában, például az egyik legjelentősebb kortárs magyar szerző nagyszabású új drámájának ősbemutatójával és az egyik legjelentősebb magyar rendező meghívásával...

ITT OLVASHATÓ