LIBERALIZMUS ÉS POSZTLIBERALIZMUS – ÉRTÉKTÖBBLET ÉS ERÉNYTÖBBLETGONDOLATOK KÉT VÁLASZTÁS UTÁN 2.

MÉRCE
Szerző: SZIJÁRTÓ IMRE
2022.05.10.

Az írás első része itt olvasható.

TGM óta tudjuk, hogy a kortárs kapitalizmus „posztproletár és posztburzsoá”. A klasszikus fasizmus brutalitása sikeresen számolta fel az osztálytudatos burzsoázia politikai hatalmát és polgári kultúráját. Mindezt az osztálytudatos proletariátus ellenhatalmával és ellenkultúrájával együtt, ami persze nem jelenti az objektív gazdasági osztálykülönbségek megszűnését. Mint kiderült, a kapitalizmus köszöni szépen nemcsak remekül elvan így is, de az absztrakt érték logikája azóta az élet szinte minden területére kiterjesztette önmagát.

Milyen osztályszerű képződmény maradt a burzsoázia helyén, mely a tőke ügyes-bajos dolgait mégis úgy-ahogy eligazgatja és adminisztrálja? Barbara és John Ehrenreich szerint a huszadik század második felére a monopoltőke felemelkedésével megerősödött egy korábban marginális társadalmi osztály, mely nem tulajdonosa a termelőeszközöknek. Szellemi munkát végez és fizetésből él ugyan, de fizetése magasabb a dolgozókénál, és fölérendelt viszonyban áll a kétkezi munkásokkal.

Ez szerintük az úgynevezett professzionális-menedzseri osztály (PMO), melynek funkciója a kapitalista kultúra és a kapitalista osztályviszonyok újratermelése.

Megvetéssel és paternalizmussal fordul ez az osztály a munkásosztályhoz, akik ezt nehezteléssel (ressentiment) viszonozzák. Az Ehrenreicheket az vezette a PMO-ról szóló elméletük kidolgozásához, hogy radikális baloldali aktivistakörökben szerzett tapasztalataik alapján arra jutottak, ez a közeg képtelen a munkásosztály valódi érdekképviseletére, amíg az alsóbb rétegekkel objektív osztályellentétben álló PMO habitusa és politikai preferenciái dominálnak a baloldalon. Intuitív meglátásaikat azóta igazolni látszik az USA (és nem csak az USA) politikai térképének teljes átrendeződése, mely ahhoz vezetett, hogy a névleg baloldali Demokrata Párt támogatottsága a partmenti nagyvárosok felső rétegeiben a legstabilabb, miközben a szegényebb fehérek döntő többsége átsorolt az időközben magukat a posztfasizmus logikája mentén szervező és prezentáló republikánusokhoz...

ITT OLVASHATÓ