Szerző: SIMONOVITS ANDRÁS
2022.05.24.
Matolcsy György a napokban bemutatta a Fenntartható egyensúly és felzárkózáscímű, 144 pontból álló MNB-programot. (A cím zavaros tipográfiája jól tükrözi az anyag zavarosságát.) A körülbelül 200 oldalas anyag sok érdekes gondolatot, adatot és ábrát tartalmaz; vannak benne kritikus megállapítások is, minden érdeklődőnek érdemes legalább belenéznie, átlapoznia.
Az anyag készítői azonban főleg „más portája előtt sepernek”, alig beszélnek az MNB fő feladatairól: a monetáris politikáról, az infláció elszállásáról, a forint elértéktelenedéséről. Sokkal nagyobb baj, hogy az anyag nincs rendesen tagolva, a részletek szétfeszítik az egészet, és hiányzik az oksági nyomozás.
A program bevallott célja: hogyan érheti el Magyarország az EU-átlagot 2030-ra? (Én már újságolvasó voltam, amikor 1961-ben Hruscsov az SZKP 22. kongresszusán megfogalmazta a 20 év alatt Utolérni és túlszárnyalni Amerikát programot.)
A teljes áttekintés helyett röviden ismertetem a program demográfiai és nyugdíjötleteit. Joggal (?) dicsekszik a magyar teljes termékenységi arány utóbbi évtizedes látványos növekedésével; de mechanikusan kiszámítja, hogyan kellene a trendnek folytatódnia, hogy 2030-ra elérjük a 2,1-es értéket, amely a hosszú távú egyensúlyhoz szükséges. (Jelenleg egyetlen EU-tagállam sincs a 2,1 érték közelében sem.) Érdekes megállapítások olvashatók a kiskorú gyermekeket nevelő családok nehézségeiről, és szóba kerül a teljes szja-mentesség kiterjesztése a legalább négygyermekes anyákról a háromgyermekesekre is.
A program a demográfiától a nyugdíjrendszer felé haladva négy alternatívát említ a családbarát nyugdíj bevezetésére: a családi adókedvezmény figyelembevétele az induló nyugdíjak számításában; gyermekszámtól függő fix járadék; a gyermek(ek) által fizetett járulékok egy részének jóváírása a szülők nyugdíjában; és a Nők40 demográfiai feltételekhez kapcsolása. Kár, hogy az anyag nem tér ki az említettek költség-haszon elemzésére, és elsiklik afölött, hogy más országokban ezeket az alternatívákat csak az elméleti közgazdászok mérlegelik.
Örömmel nyugtázom, hogy az anyag kitér a magyar nyugdíjrendszer valódi problémáira is. 1) Megemlíti, hogy az induló nyugdíjak túlzott mértékben függnek a nyugdíjazás előtti évek átlagkereseteitől, és alakulásuk kiszámíthatatlan. 2) Más országok tapasztalatára építve javasolja, hogy az általános nyugdíjkorhatár a születéskor várható élettartamot követve emelkedjen. 3) Felveti, hogy a Nők40 igénybevételét esetleg „demográfiai feltételekhez kellene kötni”. 4) Lándzsát tör az általános korhatáron túli nyugdíjba vonulás erősebb ösztönzése mellett.
Az anyag készítői azonban főleg „más portája előtt sepernek”, alig beszélnek az MNB fő feladatairól: a monetáris politikáról, az infláció elszállásáról, a forint elértéktelenedéséről. Sokkal nagyobb baj, hogy az anyag nincs rendesen tagolva, a részletek szétfeszítik az egészet, és hiányzik az oksági nyomozás.
A program bevallott célja: hogyan érheti el Magyarország az EU-átlagot 2030-ra? (Én már újságolvasó voltam, amikor 1961-ben Hruscsov az SZKP 22. kongresszusán megfogalmazta a 20 év alatt Utolérni és túlszárnyalni Amerikát programot.)
A teljes áttekintés helyett röviden ismertetem a program demográfiai és nyugdíjötleteit. Joggal (?) dicsekszik a magyar teljes termékenységi arány utóbbi évtizedes látványos növekedésével; de mechanikusan kiszámítja, hogyan kellene a trendnek folytatódnia, hogy 2030-ra elérjük a 2,1-es értéket, amely a hosszú távú egyensúlyhoz szükséges. (Jelenleg egyetlen EU-tagállam sincs a 2,1 érték közelében sem.) Érdekes megállapítások olvashatók a kiskorú gyermekeket nevelő családok nehézségeiről, és szóba kerül a teljes szja-mentesség kiterjesztése a legalább négygyermekes anyákról a háromgyermekesekre is.
A program a demográfiától a nyugdíjrendszer felé haladva négy alternatívát említ a családbarát nyugdíj bevezetésére: a családi adókedvezmény figyelembevétele az induló nyugdíjak számításában; gyermekszámtól függő fix járadék; a gyermek(ek) által fizetett járulékok egy részének jóváírása a szülők nyugdíjában; és a Nők40 demográfiai feltételekhez kapcsolása. Kár, hogy az anyag nem tér ki az említettek költség-haszon elemzésére, és elsiklik afölött, hogy más országokban ezeket az alternatívákat csak az elméleti közgazdászok mérlegelik.
Örömmel nyugtázom, hogy az anyag kitér a magyar nyugdíjrendszer valódi problémáira is. 1) Megemlíti, hogy az induló nyugdíjak túlzott mértékben függnek a nyugdíjazás előtti évek átlagkereseteitől, és alakulásuk kiszámíthatatlan. 2) Más országok tapasztalatára építve javasolja, hogy az általános nyugdíjkorhatár a születéskor várható élettartamot követve emelkedjen. 3) Felveti, hogy a Nők40 igénybevételét esetleg „demográfiai feltételekhez kellene kötni”. 4) Lándzsát tör az általános korhatáron túli nyugdíjba vonulás erősebb ösztönzése mellett.
A cikk hátralévő részében e négy ponttal foglalkozom részletesebben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.