Szerző: KENDE ÁGNES
2022.05.16.
„Abban a 10-30 percben, amit a rendelési idejének három órájában a pszichiáter rá tud fordítani egy betegre, gyorsan megállapítja, hogy nagyjából mi a diagnózisa, és felír valami megfelelő gyógyszert neki. De hogy milyen társadalmi tényezők befolyásolhatják az állapotát, hogy volt-e része kirekesztésben vagy elutasításban, az szóba sem kerül, mert nincs rá idő” – mondja Unoka Zsolt pszichiáter arra a kérdésre, hogy mennyire veszik itthon figyelembe a pszichiáterek a mentális problémákkal küzdők diagnózisa és kezelése során a társadalmi kirekesztést, az elutasítást, a hátrányos megkülönböztetést és az üldöztetést. Ezek egyébként szerepelnek a pszichiáterek által is használt, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO által gondozott kódrendszerben, a Betegségek nemzetközi osztályozásában (BNO, angolul ICD), ami jelenleg a 11. revíziónál tart.
„Az orvosok sem hülyék. Lehet, hogy a diagnózisba nem írjuk bele, hogy mi okozta a bajt, de azért nagyon informatív megtudni, hogy milyen szociális stresszek járulhattak hozzá egy beteg állapotához. Lehet, hogy a páciensnek nincs is semmilyen mentális zavara, csak stressz érte és durván szembesült a kirekesztéssel – mondja Unoka. – Vegyünk egy cigány embert, aki autószerelő, beadta a jelentkezését tíz helyre, nyolcból nem is válaszoltak, kettőben meg diszkréten elutasították azzal, hogy egy roma autószerelő el fogja riasztani az embereket. Ezen kiborul, eljön a rendelőbe, mert rosszul van, megvizsgálod, és mondjuk egyetlen diagnosztikai kategóriának sem felel meg rendesen, akkor viszont az elszenvedett diszkriminációt be tudod írni okként. De ha azt gondolod, hogy ez szerepet játszik egy mentális zavar elkezdődésében és már jelen van annyi tünet és annyi ideig, akkor már kimondhatsz rá egy mentális diagnózist is. Vagy már eleve volt valami hajlama, de eddig tünetmentes volt, de a stressz hatására kiújul.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.