2022. május 13., péntek

BURJÁNZÓ CSALÁNKÉNT GYŰRŰZIK BE A FELNŐTT ÉLETBE A GYEREKKORI ABÚZUS EMLÉKE

KÖNYVES MAGAZIN / A HÉT KÖNYVE
Szerző: FORGÁCH KINGA
2022.05.09.


BORDA RÉKA
Égig érő csalán
Scolar, 2022, 144 oldal

A gyerekkori szexuális abúzusról és annak későbbi hatásairól szól Borda Réka első regénye, amelynek elbeszélője kisgyerekként válik nagybátyja áldozatává, de már fiatal felnőtt, mire előtörnek belőle az emlékek, és megkezdődik számára a feldolgozás folyamata. Az Égig érő csalán a hét könyve, amely költői nyelven mesél egy bántalmazó családi közegről, és egy mélyre temetett, de mindent átható traumáról, valamint a hallgatás megtöréséről.

Mint egy fojtogató inda, úgy vonul végig Borda Réka első regényén a fájdalmat okozó, bőrt felsértő, burjánzó csalán motívuma. Innen ered a könyv címe is, az Égig érő csalán, amely egyszerre idézi meg az ismert mesét, miközben azt is jelzi, hogy ez a hatalmasra növő növény nem egy felhők feletti, izgalmas világba visz el, ahol óriások és aranytojást tojó tyúkok élnek, hanem egy olyan teret nyit meg, ahová egyetlen gyerek sem szeretne eljutni, és ha mégis odakerül, legszívesebben örökre elfelejtené, hogy valaha ott járt.

A Hoax szerzőjének első prózakötete költői eszközökkel dolgoz fel egy nagyon nehéz témát, a gyerekkori szexuális abúzust és annak későbbi hatásait. A töredékesen felépített, nagyon erős atmoszférájú és rendkívüli vizualitással operáló regényben egy fiatal felnőtt nő idézi fel a gyerekkorának epizódjait, a vidéki nagymamánál töltött nyári vakációkat, amelyeknek egyes fejezetei az idők során homályossá váltak vagy teljesen feledésbe merültek. A múlt képei váratlanul, rohamszerűen érkező emlékbetörések formájában kerülnek a felszínre, amelyeknek hatására az elfojtott trauma fokozatosan egyre világosabbá válik, és amelyek révén

nemcsak az elbeszélőben munkálkodó megmagyarázhatatlan düh okai derülnek ki, hanem a felnőttkori életének nehézségei is sokkal érthetőbbé válnak.

Az Égig érő csalánnak már a legelső mondatai és képei nagyon intenzívek és részletgazdagok, mintha csak egy régi filmet néznénk. Egy rozoga, szögletes autóban utazunk az elbeszélővel együtt, aki ekkor még kisgyerek. Nyár van, a történetének két főszereplőjét, a nagymamát és a nagybácsit, Marokot hátulról látjuk, a gyerek szemszögéből, ahogy együtt ülnek elöl a kocsiban és dülöngélnek a kanyarokban. „Olyan volt nagyanyám meg a fia, mint két egymást taszító mágnes. Minden kanyarba ugyanúgy együtt dőltek, mintha valamilyen megmagyarázhatatlan okból mégis össze lettek volna tapadva.” Az autó lefullad, és amíg az ideges felnőttek intézkedni próbálnak, a gyerek rosszalkodni kezd, belerúg az út mentén álló Jézus-szoborba, amely ettől váratlanul megreped. Innen indul a könyv, amelynek ez a repedés fontos szimbólumává válik: a feltörő emlékek rianásszerűen hasítják ketté a gyerekkort...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.