Szerző: CSILLAG ISTVÁN
2022.05.27.
Mióta Orbán átbucskázott a saját fején és békegalambként született újjá Putyinnak, a háborús bűnösnek a barátjából, utolsó fegyverhordozójából, loncsos kutyájából, akinek a gazda csak csettint a közös sajtóértekezletük után, hogy loholjon a nyomában, az jár a fejemben, hogy hol rontottuk el. Talán ott, hogy lehurrogtuk – én külön cikkben a leghangosabban – Kornai Jánost, aki az „Indulatos röpirat”-ban azt javasolta, hogy a rendszerváltáskor induljunk tiszta lappal, legyen tabula rasa, öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Tegyük tisztába, engedjük szabadon az árakat, a deviza árfolyamát, ne a vágyainkat megtestesítő kiadásokhoz igazítsuk a – soha be nem szedhető – bevételeket, tegyük rendbe a költségvetés bevételi („egyöntetű” kulcsú és minden adónemre kiterjedő egykulcsos adókkal) és kiadási (csak annyi támogatást, kiadást tervezzünk, mint amennyi bevételünk biztosan befolyik) oldalát. Nagyra voltunk a két évtizedes reformjainkkal, és lenéztük a lengyeleket, akik kénytelenek voltak sokkterápiával kezdeni a rendszerváltást. Azt hittük, elkerülhetőek a kínok, pedig csak elnyújtottuk és növeltük őket. Ám a legfontosabb, sohase szoktunk rá az igazmondásra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.