AZ ÁLLAMNAK NEM FELADATA, HOGY FELLÉPJEN EGYES EGYHÁZFŐKKEL SZEMBEN, IGAZ, AZ SEM, HOGY FELLÉPJEN EGYES EGYHÁZFŐK MELLETT.

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.05.07.

Alig hiszem, hogy sokan lennének, akik nálam határozottabban utasítanák el Kirillnek, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának hitelességét, s nálam hangosabban vallanák az 1946-ban született, s Mihajlov fedőnéven komoly KGB-s ügynöki karriert befutott, a későbbiekben – kihasználva a cigaretta vámmentes importját – cigaretta- és dohánycsempészésből egyes becslések szerint 4 milliárd dolláros vagyonra szert tevő, Fidel Castróval meghitt baráti és elvtársi viszonyt ápoló, az amerikai imperializmus megdöntésében benne szövetségesére lelő, majd Putyin elnök hűséges barátjaként annak legközvetlenebb ideológiai harcostársává váló, a Krím annektálását és az Ukrajna elleni inváziót lelkesen támogató egyházfő túlzás nélkül állítható életveszélyes kártékonyságát.

Sajnálom, de most mégis Orbánnak kell igazat adnom, szemben az Európai Bizottsággal, amely szankciós listára kívánja helyezni Kirillt. Ne helyezzék szankciós listára! Nem kell hozzá jóstehetség – s ez hiteles források szerint már most mérhető – sok hívő fog elfordulni tőle, sokan konfrontálódnak majd az általa vezetett egyházzal, s ez így van rendjén. Az államnak nem feladata, hogy fellépjen egyes egyházfőkkel szemben, igaz, az sem, hogy fellépjen egyes egyházfők mellett. Kirillt lehet keményen bírálni, kíméletlenül leleplezni, bemutatni a dicsőnek aligha nevezhető múltját, KGB-s karrierjét, egyszerű kétkezi cigarettacsempész aktivitását és így tovább, ám az EU-nak nem kellene őt szankcionálni, legfeljebb akkor, ha bizonyítottan emberiség ellenes bűncselekményt hajtana végre. Ebben a kérdésben tehát Orbánnak van igaza.

Viszont, ha ezt ilyen jól tudja a magyar kormányfő, s ilyen érzékenyen reagál állam és egyház szétválasztásának, a szeparáció megsértésének fenyegető gyakorlatára, üdvözítő lenne, ha ezt az érzékenységét megtartaná abban az országban is, amelynek a végrehajtó hatalmát irányító állami szervnek, azaz a kormánynak ő maga a vezetője. Ugyanis ebben az országban az ő kezdeményezésére jött létre az az egyházi törvénynek nevezett galádság, amely a mindenkori politikai hatalom alá szervezte be az egyházakat, ezzel lehetőséget teremtve, hogy a hatalom saját kedvére, képére és legfőképp a kormányfő privát gyűlöletére alapozva visszamenőleges hatállyal szüntesse meg egyes egyházak státuszát, hogy a legrandább kommunista időkre emlékeztető módon üldözőbe vegye és ellehetetlenítse a neki nem tetsző vagy nem szimpatikus egyházakat és azok vezetőit, fittyet hányjon az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletére és így tovább. S ugyanez a miniszterelnök a szeparáció szellemiségéhez hűen végre befejezhetné a számára oly kedves egyházaknak és vezetőiknek a köz pénzéből és javaiból megvalósuló cinikus és gátlástalan támogatását, az állam és személyesen a kormányfő preferenciáinak tisztességtelen érvényesítését, meghálálva például a neki kedves egyházak és felekezetek politikai szolgálatait, hogy Krisztus egyházának egyes vezetőit a köz pénzéből luxuspüspökökké, s más felekezeteket luxusfelekezetekké magasztosíthassa

ITT OLVASHATÓ