AKIKNEK A LAKHATÁS ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE: MIT TESZNEK AZ ÖNKORMÁNYZATOK A BÁNTALMAZOTT NŐKÉRT?

MÉRCE
Szerző: JUHÁSZ VANESSZA
2022.05.30.

Az évek óta súlyosbodó lakhatási válság a társadalom egészére kihatással van, azonban a hátrányos helyzetű, különösen kiszolgáltatott rétegeknek ez sokszor élet-halál kérdése. Ilyenek például a bántalmazott nők és egyedülálló anyák, akik gyakran magukra és gyermekükre veszélyes bántalmazójuktól menekülve, saját jövedelem és ingatlan hiányában nem kapnak megfelelő segítséget a szolidaritást és szociális érzékenységet nélkülöző magyar államtól.

A Friedrich Ebert Stiftung (FES) május 20-án tartott Nők és Lakhatás konferenciája a nők, mint különösen kiszolgáltatott társadalmi csoportok lakhatási nehézségeit mutatta be, illetve az arra adható megoldásokat járta körül. Az előadásokon a Periféria Kutatóközpont két elemzője, és a miskolci, a józsefvárosi, illetve a II. kerületi alpolgármesterek és szakértők vettek részt. A beszélgetésekből többek között kiderült, hogy a rendszer jelenleg nélkülözi a kiugrási lehetőséget az áldozatok számára, sok helyen pedig még az ideiglenes krízislakások is lakhatatlan állapotban vannak. Az önkormányzati lakásra pályázók között nagy többségben vannak a gyermeküket egyedül nevelő nők, akik sajátos lakhatási igénnyel rendelkeznek.

Amíg a kormány semmilyen érdemi lépést nem tesz a nők elleni erőszak áldozatainak védelme és a lakhatási válság megszüntetése érdekében, addig civilek és néhány önkormányzat erején felül próbál segíteni az ilyen nehézségekkel küzdő, kiszolgáltatott társadalmi csoportoknak.

A témában mérvadó kutatás a Periféria Kutatóközpont Dés Fanni és Pósfai Zsuzsanna által publikált Nők és Lakhatás című tanulmánya, amelyről már írtunk a Mércén. A nők gazdasági kiszolgáltatottsága és az erőszak áldozatainak segítése olyan kihívások, melyek speciális, támogatott lakhatási formákat és megoldásokat igényelnek. A tanulmány többek között kitér a szegénység feminizálódásának jelenségére (azaz arra, hogy a szegények között növekszik a nők aránya), a munkaerőpiaci viszonyokra, valamint a lakhatási nehézségek és a bántalmazás összefüggéseire.

A konferencián is bemutatott dokumentum felhívja a figyelmet a nők eleve kiszolgáltatottabb gazdasági helyzetére, amely a vállalt gyermekek számával egyre csak növekszik. Ennek következtében ugyanis egyre inkább kitolódik a munkaerőpiacra való visszatérésük, és a gyermekneveléssel járó reproduktív munka is jelentős részben rájuk hárul. Saját jövedelem híján pedig lakhatást sem képesek biztosítani saját maguk és gyermekük számára. Emellett a jellemzően nők által végzett gondoskodási munkák is jelentősen alulfizetettek hazánkban, így általában a dolgozó nők sem jutnak magasabb pozíciókba férfi társaiknál. Pósfai és Dés szerint

a lakhatási válság legkiszolgáltatottabb érintettjei a bántalmazó kapcsolatokból menekülő nők, az egyedülálló anyák, valamint az időskorú nők, akik nem képesek önállóan gondoskodni magukról, és akiket gyakran hozzátartozóik bántalmaznak.

A tanulmány a problémák széleskörű feltérképezése mellett alternatív megoldásokat is kínál az önkormányzatok számára. A rendszer egyik nagy hiányossága ugyanis, hogy a különböző ideiglenes lakhatást biztosító intézmények, mint például a Családok Átmeneti Otthona (CSÁO), a krízisotthonok és menedékházak között nincs átjárás, az önállósodási folyamat végén pedig a nők nem tudnak hosszútávú megfizethető lakhatáshoz jutni...

ITT OLVASHATÓ