Szerző: Partizán
2022.05.07.
Németh László Kisebbségben című irodalomtörténeti pamfletje és Babits arra írt válaszcikke, a Pajzzsal és dárdával (1939), valamint, ugyancsak Babitstól, Az írástudók árulása (1928), nemcsak irodalomtörténetünknek, hanem a szélesen vett magyar kulturális emlékezetnek is sarokkövei. Válságszövegek. Prófétikusan bejelentik, hogy a történelem folyamata végzetesen rossz irányt vett. De más-más történelmi folyamatokról szólnak, ezért aztán másban látják a krízist is. Babits az egységes Európa eszméjének felszámolásáról beszél, és az univerzális igazságnak a nacionalista aláaknázását tekinti válságosnak, míg Németh a (mély)magyarság kibontakozásának az akadályoztatását panaszolja; az ő szemében a „híg- és jöttmagyarok” (zsidók, svábok, kommunisták) aknamunkája okozta a bajt, a tragikus veszteséget: azt, hogy a „magyar szellem” nem volt képes megvalósítani önmagát. – Ma már tudjuk, hogy a történelem mindkettőjük (rém)látomásait felülmúlva oldotta fel mindkét krízist. Mit tanulhatunk belőlük? Miért őrizzük őket a kulturális archívumunkban? Egyáltalán: mit őrzünk? Hogyan érvel Németh és Babits? – Ez az Olvasókör eddigi legborúsabb adása.
Az évadban olvasott szövegek ingyen elérhetők itt: https://drive.google.com/drive/folder...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.