Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.04.03.
Ez így leírva nagyon szép elv. A tapasztalati kép azonban mindig nagyon szomorú. Az elvárások felénk mindig megfogalmazódnak, a legutóbbi szavazáskor különösen, hogy semmit sem ér a munkánk, hiszen a pilotprogramunk helyszínén, ahol évek óta dolgozzuk, a jelenlegi kormánypártra szavaztak. Akkor csak addig mentünk el, hogy védeni próbáltuk a teret, és (nagyjából) sikerült elérni, hogy a korábbi választásoknál jellemzően itt is megjelenő utolsó pillanatos adományozást, mint a befolyásolás legegyszerűbb eszközét visszaszorítsuk. De nyilván ez nem volt elég.
Utána sokat gondolkodtam azon, hogy vajon az itt élők fejében mi van erről az egészről? Mivel azt pontosan tudom, hogy tudás híján nem igazán látják pl. a mi szerepünket az állami rendszerben, nem tudják, hogy mi nem annak a részeként vagyunk jelen, mint segítő szervezet, hanem civilként, épp a működési hibák pótlására. Így minden hatás, amit behozunk, számukra könnyebbé teszi az életet, nem csapódik le a mi harcunkból, erőfeszítéseinkből semmi. Tehát ezen a ponton nyilván a munkánk nem segíti, hogy értsék ezt az egészet. Bár ez nem igaz, mert segíti, csak lassan, hiszen minden fejlesztő folyamat közelebb viszi őket egy másfajta világlátáshoz, minden korosztályban a tudásátadás és képességfejlesztés a cél. De ezekben kerüljük a politikai befolyásolást. Azért is, mert az ígéretek és a megvalósulás általában nem kapcsolódtak össze, egyik kormányzás alatt sem. Mert ez mindig “forró krumpli” volt. Amit sokáig senki sem szeret kézben tartani.
De elérni el kell őket, és rávenni, hogy szavazzanak. Volt, aki javasolta, hogy minden adomány mellé tegyünk “Nyomtass te is!” példányokat, ami egyébként egy nagyszerű civil kezdeményezés az információs hatalom miatti egyoldalú tájékoztatás ellen. De az, hogy ezt a kettőt összekapcsoljuk, megint csak ellenkezik az elveinkkel. Miben különböznénk akkor azoktól, akik így befolyásolják őket a szavazataikért?
Amit most tapasztaltunk, az évek óta tartó folyamat. A kettészakadt kommunikációs csatornákból jellemzően csak az éri el őket, ami az állami. Az pedig egyoldalú és a politikai érdekeknek megfelelően torzított képet ad a valóságról. Ráadásul a köztévében való bizalomban szocializálódás még nagyon erős. Ami ott elhangzik, azt kétkedés nélkül elfogadják. Mert az alapkészséghiányos embereknek ez lett a hírforrás, a tv és a rádió, nem pedig az újságok. Bár most azzal se mennénk túl sokra, hiszen azt is ugyanaz a megosztottság jellemzi. A facebookról tájékozódhatnának ugyan, de itt azért még eléggé sajátos szubkulturális közegben mozognak, nem a hiteles információszerzés mentén.
Most egy nagyon alaposan felépített rendszerben szólította meg a kormányzat a leszakadókat. Olvastam én is pár cikket, ami hasonló településeken szondázta a választókat a leszakadó csoportokból, és sajnos meg kell erősítenem nekem is ezt a képet.
Éppúgy működött minden, mint a Soros-kampány idején. Arról nem sok tudás volt, hogy ki ő valójában, de azt pontosan tudta mindenki, hogy egy aljas ember, aki csak rosszat akar az országnak.
A vezényszavak most is működtek, meg kell védeni a gyerekeket, és ezt a veszélyt csak a most regnáló kormány vette észre, ha valaki nem rájuk szavazna, az bizonyára át akar operálni minden gyereket, de legalább “buzit akar belőle csinálni”. A Szájer, vagy Kaleta féle sztori itt nem nyer értelmezést, az nem is érdekel senkit, de a minden póznán függő hirdetmény igen. A családtámogatásokat nekik kevésbé hangsúlyozták, hiszen az a leszakadókat nem éri el, de a plusz pénzek üzenete igen erősen hatott, a nyugdíjasokra főleg.
Aztán jött a háború. A jól bejáratott úton már könnyű volt átnyomni ezt is. Ha nem rájuk szavaznak, a gyerekeiket háborúba küldik. Ennyi. Nem kellett ezt túlragozni, NATO, és egyebek, csak ennyi. Háború, vagy béke. És hatott ez is.
Azt hittem, már nem lehet fokozni. Ekkor azonban belépett a “mulatós” vonal, lám, ő is velük van, akit naponta hallgattok, akinek a karrierje számotokra egy álom, aki pont azt az életérzést szimbolizálja, amire vágytok. Még egy megerősítés. Pont annyi, amennyi kell, amennyivel maguk mellé állíthatják őket. Nem, nem a Fesziválzenekarral, azt nem értené senki közülük. Hanem azzal, aki nekik fontos. Azért pedig, hogy nekik ő legyen a fontos, sokat tett az elmúlt évek oktatása, no meg a jól irányított kultúrpolitika, média is.
Mit tehettünk most? A korábbi választásoknál szóba sem hoztuk a közösségben ezt az egészet. Most sem befolyásoltuk őket semmiben, de kinyomtattuk és megnéztük velük együtt a szavazólapokat. Azzal sokan tisztában voltak, hogy most a Fidesz vezeti az országot, de a többi pártról, akik még a szavazólapon szerepeltek, nem igazán tudtak. Az ellenzéki összefogásról is csak annyit, hogy az nem jó. Mert az háborúba viszi a fiatalokat, és átalakítja a gyerekek nemét.
A népszavazásról kicsit többet beszélgettünk. Mivel a környezetükben is volt ilyen gyerek, konkrét példán tudtuk elemezni, hogy vajon azért lett ilyen, mert valakik mondták neki, vagy mert ilyennek született. Ezt értették, remélhetőleg a szavazás értelmetlenségét is erről a témáról.
A többiről úgy döntenek majd, ahogy azt gondolják. Egy-két mondat azonban jelezte, hogy mi várható, mikor mentek el, volt, aki kimondta, hogy ő aztán nem szavaz arra a Márki-Zay-ra, az biztos… Más, hogy ő a Fideszre szavaz, mert ő mindig is fideszes volt. Hogy miért? “Csak”.
A manipuláció hatása most talán még erősebb, mint korábban. Világosan épített arra, amivel megszólíthatta őket. Amit beléjük sulykolhatott.
Nem arra fordítódott az elmúlt évek munkája, hogy a leszakadókat felemelje, hanem arra, hogy kiépítse azt a rendszert, amiben maga mellett tudhatja őket. Igazodva hozzájuk, egyszerű üzenetekkel, kellő agresszióval, jól célzott juttatásokkal, félelemkeltéssel, és a szubkultúra celebjeivel megerősítve.
Nem tudom, mit hoz a választás, de félek, még rosszabb lesz a helyzet. Akárki győz majd. Úgy érzem, nekünk, magyaroknak a rendszerváltás után sikerült a többpártrendszert a legrosszabb módon értelmezni. Az ellenségeskedés szintjén. Egy végletekig megosztott társadalom lettünk, amiben a gyűlölködés, a bosszúvágy a vezérelv, amiben már-már ott az agresszió következő fokozata is.
A bizalom az államban megingott. A politikusok adták ehhez a hátteret. A korrupcióval, a titkosításokkal, a méltatlan jelenetekkel, a lelepleződésekkel, amiben kiderült, hogy amit beszélnek, és ahogy tesznek, az köszönőviszonyban sincs egymással. A kisajátított kultúrával, médiával, a túltolt nemzetieskedéssel, az egyházak túlzó helyzetbe hozásával, amiből az oktatási szegregáció olyan terület, amire nincs elfogadható, a biblia tanításához illeszkedő magyarázat ma sem.
Félek attól, hogy a döntő szavazatokat épp azoktól kapják majd, akiket szisztematikusan hoztak a politikai tudatosságtól a legtávolabbi helyzetbe. Mert igazi, paternalista módon elhitették velük a gondolkodás nélküli elfogadást, a kulturális azonosságot, hogy nekik ez a jó, ami most van. Félek, mert még inkább megerősödik a hibáztatás, pont egy olyan társadalmi csoport irányába, akik épp a rendszer esélyteremtő funkciójának a működésképtelensége miatt nem tudnak változtatni a sorsukon.
De egy biztos. Akármelyik oldal győz majd, utána is élnünk, dolgozunk kell tovább. Megpróbálni mérsékelni a kettészakadást, a gyűlöletet, a kirekesztést, a gazdasági problémákat. Azért drukkolok most legjobban, hogy ez sikerüljön. A választások után is élni tovább, és élhetővé tenni az országot.
Mindenhol és mindenkinek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.