SZALAI ERZSÉBET: GLOBÁLIS KRÍZIS ÉS A MAGYARORSZÁGI SZÉLSŐJOBBOLDAL ÚJABB ELŐRETÖRÉSE

MÉRCE
Szerző: SZALAY ERZSÉBET
2022.04.13.

Április első hetében írom ezeket a sorokat, a háború harmadik hónapjához érve és a magyarországi országgyűlési választások után néhány nappal. Ezek a történések új, különös fényt vetnek a korábban általam a globális és hazai viszonyokról itt a Mércén is elmondottakra.

Az írás összefoglaló részlet Szalai Erzsébet „Lélek és profitráta” című, április végén a Napvilág Kiadónál megjelenő kötetéből. A kötet címét a Mércén 2021 januárjában megjelent, hasonló című cikke ihlette.

Két éve a koronaválság kapcsán azt prognosztizáltam, hogy az először a gazdasági hatalmi viszonyok radikális átrendeződéséhez és a tőkekoncentráció növekedéséhez vezet és/de a pénzügyi injekciók, pénzpumpák segítségével a kapitalizmus egy ideig még stabilizálható lehet. Mindazonáltal ez nem lesz egy hosszú időszak, mivel a globális eladósodás orvoslása előbb-utóbb radikális megszorításokat tesz majd szükségessé – melyek elsősorban a hatalomból kirekesztett széles társadalmi rétegeket érintik majd, vagyis ők fogják viselni a kialakuló válság terheit. A megszorítások nyomában recessziót, csökkenő keresletet és kínálatot és nagy munkanélküliséget jósoltam. A vírus és a fogyasztás korlátozása pedig tovább erodálja majd a humán erőforrásokat – most hozzátéve: immár szemmel láthatóvá téve ezzel az újkapitalizmus egyik legfőbb jellegzetességét, miszerint ez a rendszer felzabálja a profitot előállító humán erőforrásokat.

Nos, ez a fordulat már 2021 őszétől megkezdődött, kiteljesíteni azonban már az orosz-ukrán háború és annak következményei fogják. A vírus által már amúgy is megtépázott globális termelési-értékesítési láncok a nyugati hatalmak Oroszországot sújtó gazdasági szankciói nyomán tovább szakadozhatnak, sőt szét is szakadhatnak. Ez pedig egyrészt stagflációhoz (infláció lassuló vagy csökkenő termelés mellett) vezet, másrészt a már a vírus kezdete óta érzékelhető autark gazdaságpolitikai törekvések további megerősödéséhez.

Ennek megfelelően társadalomszerkezetileg egy vegyes modell válhat egyre inkább valósággá: az autark, de egyben digitális struktúra. Erős önellátási aspirációk, és egy digitális folyosó biztosítása a globális világra.

Politikai megfelelője: szigorú alá-fölérendeltségi viszonyokon alapuló autokrata hatalmi berendezkedés, ötvözve a digitális szféra egyéneinek a virtuális valóság manipulálta hálózatával. Vagyis a kínai modell, mely a nemzetállamokon túl kiterjedhet regionális szintre (ha jellegét, minőségét nem is, de mechanizmusait tekintve utóbbit látjuk most, amikor a háború kihívására erősödik az euroatlanti blokk belső kohéziója), mindazonáltal hosszabb távon megvalósulhat ezen folyamatok ellentettje – de a sors iróniájaként egyben kiterjesztése is. A kínai modell szinte teljes globalizálása, globalizálódása: az autoriter, digitális világállam létrejötte.

De addig még sok lokális háború és járvány jöhet…

ITT OLVASHATÓ