Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.04.25.
A sajátos nevelési igényű gyerekeknél különösen érzi ezt az ember. A rendszer két csoportban gondolkodik róluk ma: vannak integrálhatók és nem integrálhatók. Ez utóbbi speciális iskolát jelent, akár bentlakással is, megfelelő szakemberekkel. Az integrálhatók „normál” iskolában tanulnak, speciális tanterv szerint. A szegénységben élő, képzetlen szülők ebből azt értik, hogy „másfajta könyvből” tanulnak. Az iskolák zöme nincs felkészülve ezeknek a gyerekeknek az integrált fejlesztésére, utazó fejlesztő pedagógusból is kevés van a leszakadó térségekben, így a fejlesztésük nem túl hatékony. Sokan, főleg a magatartási gondokkal küzdők, egyéni munkarend szerinti (korábban ezt nevezték magántanulónak) státuszba kerülnek, a csendesebbeket végiggörgeti a rendszer. A középiskolából sokszor már kimaradnak.
Felnőttként pedig még esélytelenebbek. Akkor már senki nem törődik azzal, milyen tudással, készségekkel, döntési és életvezetési képességgel bírnak. Nincs rájuk figyelő intézmény; csak sodorja őket az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.