RESET

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.04.05.

Sajnálatos módon nem játszik már a néhai Antall József taktikája és szlogenje, miszerint most alámerülök és kibekkelem őket, utalva a kommunistákra, akik aztán múzeumigazgatói széket tettek alája, hogy módosan bekkelhessen. Mi hozzá képest már túl régóta vagyunk a folyó túlsó partján, és a mostani hatalom nem gyakorol velünk gesztusokat, mert a jelek szerint elszántabb és módszeresebb, mint a kommunisták – akik ellen még harminc év múltán s bőszen harcol –, és az írmagunkat is ki akarja irtani. Nem vagyunk hát olyan kivételezett helyzetben, mint a rendszerváltók, akik közül a leghangosabbak jól éltek addig is, míg eljött az ő idejük.

Nincs módunk hát alámerülni, sem bekkelgetni, hanem tizenkét év ellenzéki metódusát kell újragondolni, ami esetünkben a dokumentálást jelenti napra-nap, és, mint kitetszik, ennek a módszertanát kell meghatároznunk, hogy lehet- e a régi módon, illetve, hogy akképp van-e értelme. Fölmérve az eddigi eredményeket, ami a vasárnapra visszatekintve a nullával egyenlő, így ezen a ponton még azt a kérdést is föltehetnők, hogy mivégre vagyunk mi ezen a kajla világon. Ez egyéni szociális probléma, míg viszont, hogy munkánkat folytassuk-e, remélhetünk-e attól valamit is, vagy már csak annyi, hogy elefántcsont tornyainkból lődözzük a tompa nyilakat, ez a nem mindegy.

Egyáltalán nem az. Viszont az ember tartozik annyival saját magának és még inkább az olvasóinak, hogy nem hagyja cserben őket a vérzivatarban, amikor a lelkek összebújására még nagyobb szükség lesz, mint eddig volt. Ilyképp a feladat kijelölve, az út is adott, amin végig kell menni, most már csak az a kérdés, hogyan, illetve, hogy meddig lesz mód rá, bájosabban és baljósabban Babits-csal szólván, engedik-e a ninivei hatalmak. Az égiekről nem is beszélve, ha az ember a korára gondol ha nem is legyintő lemondóan, de a szükségszerűségekkel számolva mindenképp. Így kiindulásképp azt kell föltérképeznünk, mi vár ránk.

Milyen iszonytató jövő. Mert kétségünk ne legyen, a dúlás – ha lehet – hatalmasabb lesz, mint eddig valaha is volt, és ez nem a jósdák világa, hanem a szükségszerűségé, ami a hatalom jellegéből fakad. Hatalmunk, mint eddig is kitetszett, és nem győztük hangsúlyozni, fasiszta természetű, amely képződménynek éltető-, és lételeme a harc, ami tizenkét év után is folytatódni fog, reményünk arra semmi – igaz, nem is akarnánk igazán –, hogy bármennyire is konszolidálódik. Ami jön, a másság – és itt a gondolkodásra utalunk – módszeres üldözése lesz, legyen az párt, színdarab vagy regény. Ha eddig volt valami megbújásra alkalmas csücsök, eltűnik az is...

ITT OLVASHATÓ