ORBÁN HARCOL, DE AZÉRT NEM ANNYIRA - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ
Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.04.12.

Leginkább csak szájhősködik a magyar miniszterelnök, amikor az Európai Unióval hadakozik. Ha valóban úgy gondolja, hogy tűrhetetlenek az EU követelései például jogállamisági ügyekben, visszautasíthatja a brüsszeli alamizsnát. Még azt is javasolhatja, hogy Magyarország távozzon az EU-ból. De nem teszi. Eközben nem a magyarok szuverenitása forog kockán, a tét valójában a liberális társadalmi berendezkedésű európai államok adófizetőinek a szuverenitása, vagyis az a kérdés, eldönthetik-e ők, hogy miféle szomszéddal hajlandóak bőkezűek lenni. Erről ír a Wall Street Journal.

Magyarország nem szolgál mintaként a konzervatívok számára: igaz ugyan, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a liberális zsarnokság elleni harcáért szokott méltatásban részesülni, de azért ő a végén mindig átveszi a pénzt Brüsszeltől. Ezt a meglehetősen vitriolos véleményt a konzervativizmus nem kisebb médiaintézménye fejtette ki, mint az amerikai nagytőke vezető lapja, a Wall Street Journal. A cikk szerzője, Joseph C. Sternberg korunk egyik furcsa jelenségének nevezi, hogy bizonyos fajta konzervatívok Magyarországot tekintik a keresztény kormányzás olyan modelljének, amelynek a követésére a Nyugatnak törekednie kellene. Szerinte ez magyarázhatja, hogy az elmúlt héten a kívánatosnál is többet lehetett olvasni arról, miként választották meg újra Orbán Viktort egy kicsiny és diszfunkcionális állam miniszterelnökének.

Az orbánizmus melletti érvelés arról szól, hogy Orbán küzdelmet vív. Nemzetközi reputációját és néhány hazai sikerét az Európai Unió brüsszeli nagyságaival és más tagállamok vezetőivel való heves politikai konfliktusai alapozzák meg – írja a Wall Street Journal szerzője. Kitér a közel-keleti eredetű, 2015-ös tömeges migrációval kapcsolatos nyitásellenességére, illetve az újabban a szexuális neveléssel kapcsolatos megnyilvánulásaira.

A hitelességet illetően azonban megjegyzi: Orbán valójában egyáltalán nem harcol olyan keményen. A bajvívás küzdőterepét az EU-költségvetés adja, és Magyarország az uniós alapoknak nettó kedvezményezettje. Ami most sürgető ügy, az a koronavírus-járvány miatti visszaesésből való kiemelkedést segítő helyreállítási alap 7,2 milliárd eurós tétele. Ezt Brüsszel visszatartja – Orbán szerint azért, mert ő konzervatív, Brüsszel szerint viszont azért, mert Budapest korrupt. A gőgös európai bürokráciáról szóló minden panaszkodás mellett is az a helyzet, hogy Brüsszelnek egyedül a pénzen keresztül van bizonyos hatalma. Ez nem kis befolyást jelent, mégis olyan jellegű, amiről a tagállamok viszonylag szabadon eldönthetik, hogy elfogadják vagy elutasítják. Ha Orbán valóban úgy gondolja, hogy az EU követelései olyan ügyekben, mint például az igazságszolgáltatás szervezete, tűrhetetlen támadás jelentenek a magyar szuverenitás ellen, akkor visszautasíthatja a brüsszeli alamizsnát. Még azt is javasolhatja, hogy Magyarország távozzon az EU-ból, Nagy-Britannia ezt megtette – jegyzi meg Joseph C. Sternberg. Hogy mindezt Orbán meg nem teszi – folytatódik a gondolatmenet – nem vált ki akkora zavarodottságot, mint amekkorát kiválthatna, és ennek az az egyik oka, hogy az EU továbbra is népszerű Magyarországon, mégpedig nagyobb arányban, mint a tagországok átlagában, és a magyarok nagyobb arányban bíznak az EU-ban, mint a saját kormányukban.

A Wall Street Journal szerint Orbán a feje tetejére állítja a szuverenitás kérdését. Nem a magyarok szuverenitása forog ugyanis kockán, hiszen a magyarok olyan döntést hoznak a bevándorlást vagy a szociálpolitikát illetően, amilyet csak akarnak, feltéve, ha adóforintjukkal hajlandóak finanszírozni saját kormányukat. A tét valójában a liberális társadalmi berendezkedésű európai államok adófizetőinek a szuverenitása, vagyis az a kérdés, eldönthetik-e ők, hogy miféle szomszéddal hajlandóak bőkezűek lenni.

Az amerikai szerző példaként kiragadja a szexuális orientáció kérdését. A Pew közvélemény-kutató 2019-es felmérése szerint a magyarok 49 százaléka gondolja úgy, hogy a homoszexualitást el kell fogadnia a társadalomnak. A németek körében 86 százalék véli ugyanezt, miközben ők írják meg a csekket.

Az Európai Unió számára a Wall Street Journal szerint nem az jelenti a veszélyt, ha az olyan jótékonykodási esetek, mint amilyen Magyarország, távoznak a közösségből. A veszély az, hogy a nagy finanszírozó tagállamok feladhatják, ha úgy ítélik meg, hogy az EU már nem szolgálja az általuk vallott értékeket. Orbán zsenialitása pedig abban rejlik, hogy képes megtalálni, hogyan profitálhat politikailag abból, amikor megadja Brüsszelnek a lehetőséget, hogy erényesnek mutatkozzék.

Az amerikai üzleti körök lapjának a szerzője szerint azok a konzervatívok, akik jegyet váltanak erre a rossz előadásra, átsiklanak afölött, hogy Orbán elmulasztja izmokkal is alátámasztani a szájhősködést. Orbán azt a lehetőséget nyújtja számukra, hogy megvívhatják a jó harcot, de az sohasem annyira kemény csata, hogy a bukás kockázatát hordozná.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ