ÖCSÉM, MILYEN DOKTOR VAGY TE, HOGY ILYEN AUTÓVAL JÁRSZ?

QUBIT
Szerző: KENDE ÁGNES
2022.04.06.

„Az, hogy néhány ember meg tudja mászni a Mount Everestet, nem jelenti azt, hogy ez ne lenne nagyon nehéz vagy lehetetlen sokak számára" – foglalta össze a Társadalmi mobilitás és etnicitás: Az iskolai sikeresség útjai, kimenetei és rejtett költségei című kutatás egyik interjúalanya az első generációs diplomások gyakori élményét. Azokat, akik családjukban először jutnak felsőfokú végzettséghez, sokszor feldühíti, amikor azt kérdezik tőlük, hogy ha ők esélytelenségük ellenére is tudtak diplomát szerezni, akkor ez másoknak miért nem sikerül.

A 2017 és 2021 között végzett kutatást vezető Durst Judit szociológus, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének munkatársa és társai 153 első generációs diplomással készítettek interjút arról, hogy mennyire volt könnyű vagy nehéz az út, amin végigmentek, és mekkora lelki árat kellett fizetniük azért, hogy a szüleikhez képest magasabb iskolai végzettséget szerezzenek. És bár a vizsgálatba bevont 91 nőnek és 62 férfinak, illetve 102 roma és 51 nem roma származású első diplomásnak az oktatási mobilitása sikeres volt, ez nem feltétlenül társult sokkal jobb anyagi körülményekkel. Ahogy Dés Fanni szociológus, a kutatócsoport egyik tagja fogalmazott, „a szegénységből nem feltétlen ugrottak egy generáció alatt a gazdagságba”. Bár a hollywoodi filmekben gyakran látni, hogy a főhős úgy lép keresztül az osztályakadályokon, mintha maga az osztály nem lenne több, mint egy aprócska fekvőrendőr, ehhez képest a valóság az, hogy az OECD 2018-as adatai szerint még az Egyesült Államokban is kell vagy 5-6 generáció ahhoz, hogy egy család gazdasági helyzete megváltozzon, Magyarországon már 7 generációba telik, mire az alacsony jövedelmű családok elérik a társadalom átlagának jövedelmi helyzetét.

Egy új világba érkeznek, aminek sem a nyelvét, sem a kulturális kódjait, sem a vicceit nem ismerik...

ITT OLVASHATÓ