Szerző: MILLEI ILONA
2022.04.01.
Ön írt egy esszét Oroszország ukrajnai háborújával kapcsolatban Putyinról. Ebben azt állítja, hogy a háború – a történelmileg orosz birodalmi területek újra egyesítésével – Putyin elnök illuzórikus kísérletének kíméletlen betetőzése. Ezzel akarja helyreállítani Oroszország nagyságát a kontinensen, globálisan nézve pedig a kereskedelemben, a pénzügyekben és a kultúrában a NATO fölényével szemben. Miből gondolhatta Putyin, hogy ez egy reális elképzelés?
Ezt ő már 2007-ben, a müncheni konferencián felvetette. Két dolgot mondott, ami beleillik abba, ami később meghatározta a gondolkodását. Az egyik az volt, hogy nem ért egyet az úgynevezett unipoláris világrenddel.Míg korábban ugyanis két szuperhatalom volt – bár Oroszország csak az atomfegyverei miatt volt annak tekinthető, egyébként minden más tekintetben jóval Amerika alatt teljesített –, azt mondtuk, hogy kétpólusú világ létezik, mert az oroszok fél Európát elfoglalták. A másik megnyilvánulása az volt, hogy egy olyan új világrend kell, amiben Oroszország egyenlő partnerként szerepel. Ez volt a müncheni konferencián. De, ahogy az esszémben írom, már akkor tudta, amikor Borisz Jelcint leváltotta, hogy revansista elképzeléseit csak úgy képes megvalósítani, ha brutális erőszakot és elsöprő kényszert alkalmaz a kis, illetve a közepes méretű, korábban szovjet, de most már szuverén államokkal szemben. Ezért volt az úgynevezett „második orosz-csecsen háború” 1999 augusztusa és 2000 áprilisa között. A harc az Orosz Föderáció és a csecsen Icsker Köztársaság között zajlott. Ezért volt a transznisztriai, moldovai-orosz háború 1990 és 1992 között, amelyben Moldova keleti része, de facto orosz uralom alatt álló, független entitássá vált. Majd jött a 2008. augusztusi orosz-grúz háború, amelyben a Dél-Oszétiában és Abháziában létrehozott „köztársaságokkal” kannibalizálta Grúzia területét. Végül is az oroszok Tbiliszinél megálltak. Utána jött Janukovics ukrán elnök kiebrudalása, a „majdani” forradalom, végül pedig a Krím félsziget 2014-es megszállása és annektálása, valamint a Donyecki és Luhanszki terület függetlenségének, illetve az ott létrehozott úgynevezett „népköztársaságok” támogatása. Az oroszok sose tekintették véglegesnek azt, hogy Hruscsov odaadta a Krím félszigetet az Ukrán Szocialista Köztársaságnak. Viszont nem volt az orosz szárazföld és a krími félsziget között közvetlen közúti összeköttetés, ezért építettek egy borzasztó hosszú utat, ami a kettőt összekapcsolta. Ezzel Putyin elkezdte azt a folyamatot, ami most zajlik. Én egyébként józan ésszel nem is hittem, hogy megkezdi az inváziót, mert számomra egyértelmű volt, mik lesznek a következményei. Illetve, hogy ebből Putyin csak vesztesként kerülhet ki. De meglépte, amire mi azt mondjuk angolul: „előrefutamodás”. Ő azt mondta, hogy valójában ugyanúgy, mint a Krím- félszigetet – a Luhanszki és Donyecki területet is – népszavazással akarja Oroszországhoz csatolni. Ugyanakkor azt hiszem, már rájött arra, hogy itt komoly problémák vannak, és Ukrajnát nem tudja erre kényszeríteni, főleg nem az egész országot elfoglalni. Ez egyértelmű volt a kezdetektől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.