MÉSZÁROSOK VILÁGA

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2022.04.10.

Durva dolgot mondok: hamarabb szoktunk hozzá, hogy a szomszédunkban háború dúl, mint ahhoz, hogy a hazai ellenzék a választásokon szinte megsemmisítő vereséget szenvedett. És ez már önmagában is borzalmas, hisz' voltaképpen demokráciában élünk, igazán nem kell, hogy megrendítsen bennünket egy választási kudarc.

Az élet megy tovább, és persze ez így is lesz, de azért – egyfelől – nem mindegy, hogyan, és az sem – másfelől –, hogy valahogy feldolgozzuk: miért is tévedtünk ekkorát. Mert hogy tévedtünk, vagy ahogy Karácsony Gergely fogalmazott: ennyire még nem nézett be várható eredményt, az egészen bizonyos. És nem csak mi, akik az ellenzék előrelépésében, sőt, alig titkoltan. esetleges győzelmében bíztunk, hanem maga a kormánypárt is: Orbánék sem hitték, hogy földcsuszamlásszerű sikert aratnak. Nem akadt olyan kutató intézet, elemző, amely, aki ilyen eredményt jósolt volna. De még ez sem indokolná a sokkhatást, vagy annak hosszú ideig elhúzódó hatását, ha nem kellene attól tartanunk, hogy az elmúlt tizenkét év jogállamot ledaráló mechanizmusa tovább fog folytatódni.

Lássuk be: senki nem hisz az orbáni konszolidációban, nem hisszük, hogy a miniszterelnök képes lenne gyökeres fordulatra, és belátná, hogy ez így nem megy, nem mehet tovább. Azt ugyanakkor valamennyien érezzük, hogy az ellenzéki oldalra pont a fordítottja igaz; mindenki arra gondol, hogy ez így nem mehet tovább. Mármint az, amit az ellenzék tesz, ahogy politizál. Ahhoz azonban, hogy ez be is következzen, világosan kellene látnunk: miért kerültünk a földre, miért hittük azt, hogy Orbán ezúttal ki is kaphat, hol és mit tévesztettünk el. Ma ott tartunk – és sajnos ez várható volt –, hogy a szereplők – mondjuk így: a demokratikus oldalon – egymás torkának estek, a másikban keresve a hibát, az okokat, ugyanúgy megfeledkezve arról – fogalmazzunk finomabban: a háttérbe szorítva –, hogy a szomszédban változatlanul háború dúl. Márpedig ez a háború egy pillanat alatt megváltoztatott mindent; nehezen érthető, és napokig, a hazai választási hajrá szempontjából feldolgozhatatlan volt. Feldolgozhatatlan, hiszen nem tudhattuk: az orosz agresszió meddig terjed, mennyiben érintheti Magyarországot, eszkalálódik-e Nyugat, azaz hazánk felé, kiterjed-e Kárpátaljára is, és így tovább. Annyiban azonnal érezhető volt hatása itthon is, hogy menekültek ezrei indultak meg a határaink felé, olyan menekülők, akikről – vitán felül – gondoskodni kellett. A háború lesöpörte az asztalról a kampány – amúgy mindkét oldalon eléggé halvány, kidolgozatlan – elemeit, a szokásos hétköznapi mocskolódásokat is; ki tudja, merre ment volna, és mit hozott volna a hátralévő nem egész másfél hónap...

ITT OLVASHATÓ