Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS
2022.04.15.
.jpg)
Le fogja-e állítani Brüsszel az autokraták finanszírozását? – teszi fel a kérdést Daniel Kelemen, az amerikai Rutgers egyetem politikatudományi és jogi professzora a
Washington Postban megjelent véleménycikkében. Szerinte Orbán Viktor miniszterelnök hatalmi helyzete részben attól függ, miként osztja el az uniós pénzalapokat az oligarchák és a helyi hatóságok között, támogatásuk fejében.
A szerző felidézi, hogy az EU mindeddig igencsak lomha volt az antidemokratikus tagállamok megbüntetésében. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azonban április 5-én fontos bejelentést tett: közölte, hogy fellép Magyarországgal szemben az úgynevezett jogállami feltételrendszerről szóló uniós rendelet alapján. Hogy aztán ebből valódi eljárás lesz, vagy pedig csak valamilyen békítgetési folyamat, még elválik.
Kelemen mindenesetre úgy látja: mind az amerikai, mind az európai vezetők szerint a demokrácia és az autoriter rendszerek közötti világméretű harc kellős közepén vagyunk. Ha ebből indulunk ki, miért adna otthont az Európai Unió a világ két leggyorsabban autokratizálódó országának, Lengyelországnak és Magyarországnak, illetve miért finanszírozná az EU a demokrácia visszaszorítását?
A szerző olyan intézmények megállapításaira utal, amelyek szerint Magyarország már nem tekinthető demokráciának, és Orbán Viktor úgymond „választási autokráciává”, hibrid rezsimmé tette országát. Kelemen is használja azt a széles körben elterjedt fordulatot, miszerint a magyar választási rendszerben erősen lejt a pálya, és szerinte ezt igazolja a legutóbbi választás is. Orbán földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, de az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelői szóvá tették az egyenlő feltételek hiányát, a kormánypártok és a kormányzat közötti széles átfedést.
Mindezek ellenére az uniós pénzek áramlottak Orbánhoz, akinek a rendszere erre nagy mértékben ráutalt. A közszféra beruházásainak 80 százalékát uniós pénzből fedezik. Az EU nagyvonalú támogatása nélkül Orbán sohasem tudta volna kiépíteni azt a kliensrendszert, amely biztosítja számára a vidék támogatását. „Miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök oligarchái az olaj- és gázbevételekből gazdagodnak, addig Orbán oligarcháit az EU-alapok táplálják” – állapítja meg Daniel Kelemen.
Változhat-e ez a helyzet, elveszítheti-e Orbán az eddigi büntetlenségét? – veti fel a Washington Post véleménycikkírója. Szerinte van ok annak feltételezésére, hogy új helyzet állhat elő, hiszen a 2020 decemberében elfogadott jogállami feltételességi mechanizmus lehetővé teszi a támogatások felfüggesztését abban az esetben, ha a jogállami elvek megsértése súlyosan érinti, illetve veszélyezteti az EU költségvetését és pénzügyi érdekeit.
Nem kizárt azonban, hogy az unió végrehajtó testülete, az Európai Bizottság ennél sokkal kisebb jelentőségű terveket fontolgat - folytatódik a cikk. Kelemen felhívja a figyelmet Johannes Hahnnak, a testület költségvetési ügyekben illetékes, egyébként osztrák biztosának a nyilatkozatára, aki azt jelezte, hogy Magyarországgal szemben nem a jogállami elvek széleskörű megsértése miatt, hanem a közbeszerzési eljárási rendszer által lehetővé tett korrupció miatt fogják alkalmazni a szóban forgó uniós rendeletet. Ez – véli a Rutgers egyetem professzora – arra utalhat, hogy az unió csak a töredékét kívánja visszatartani annak a pénznek, havonta több százmilló eurónak, amit menetrendszerűen utal Budapestre.
Kelemen éles ellentmondást lát a jogállami feltételességi rendelet eredeti célkitűzése és Hahn biztos leszűkítő értelmezése között. A jogállami elvek széleskörű megsértésének a fogalmába ugyanis beletartozna az is, hogy a bírói, illetve ügyészi függetlenség aláásása esetén megvonják a pénzeket, míg Hahn csak a bizonyított korrupciós esetekben lépne fel. A szabályozás - írja a Washington Post szerzője – csak akkor fejthet ki valódi ellenhatást a demokrácia visszaszorításával szemben, ha a jogállamiság rendszerszintű fenyegetettsége esetén is alkalmazni lehet.
„Putyin európai uniós szóvivője” Orbán?
Néhány rövid mondat még arról, hogy a Handelsblatt, a német üzleti körök napilapja felhívja a figyelmet arra: Brüsszelben már dolgoznak azokon a terveken, hogy amennyiben a magyarok megvétóznák az Oroszország elleni közös uniós szankciók kiterjesztését a gázra és az olajra, akkor a többi 26 tagállam a magyarok nélkül is megtehetné ezt a lépést. Eddig azonban Németország a magyaroknál is erősebb ellenzője volt ennek a szankciókiterjesztésnek – teszi hozzá a cikk. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra: a magyar kormány abban is szembemegy az unió egészével, hogy hajlandó eleget tenni Putyin követelésének, miszerint fizessék rubelben - szemben az eredeti szerződéses kikötéssel – az energiahordozók árát. Az Európai Parlament osztrák néppárti alelnöke, Othmar Karas a minap „Putyin európai uniós szóvivőjének” minősítette Orbán Viktort.
A szerző felidézi, hogy az EU mindeddig igencsak lomha volt az antidemokratikus tagállamok megbüntetésében. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azonban április 5-én fontos bejelentést tett: közölte, hogy fellép Magyarországgal szemben az úgynevezett jogállami feltételrendszerről szóló uniós rendelet alapján. Hogy aztán ebből valódi eljárás lesz, vagy pedig csak valamilyen békítgetési folyamat, még elválik.
Kelemen mindenesetre úgy látja: mind az amerikai, mind az európai vezetők szerint a demokrácia és az autoriter rendszerek közötti világméretű harc kellős közepén vagyunk. Ha ebből indulunk ki, miért adna otthont az Európai Unió a világ két leggyorsabban autokratizálódó országának, Lengyelországnak és Magyarországnak, illetve miért finanszírozná az EU a demokrácia visszaszorítását?
A szerző olyan intézmények megállapításaira utal, amelyek szerint Magyarország már nem tekinthető demokráciának, és Orbán Viktor úgymond „választási autokráciává”, hibrid rezsimmé tette országát. Kelemen is használja azt a széles körben elterjedt fordulatot, miszerint a magyar választási rendszerben erősen lejt a pálya, és szerinte ezt igazolja a legutóbbi választás is. Orbán földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, de az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet megfigyelői szóvá tették az egyenlő feltételek hiányát, a kormánypártok és a kormányzat közötti széles átfedést.
Mindezek ellenére az uniós pénzek áramlottak Orbánhoz, akinek a rendszere erre nagy mértékben ráutalt. A közszféra beruházásainak 80 százalékát uniós pénzből fedezik. Az EU nagyvonalú támogatása nélkül Orbán sohasem tudta volna kiépíteni azt a kliensrendszert, amely biztosítja számára a vidék támogatását. „Miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök oligarchái az olaj- és gázbevételekből gazdagodnak, addig Orbán oligarcháit az EU-alapok táplálják” – állapítja meg Daniel Kelemen.
Változhat-e ez a helyzet, elveszítheti-e Orbán az eddigi büntetlenségét? – veti fel a Washington Post véleménycikkírója. Szerinte van ok annak feltételezésére, hogy új helyzet állhat elő, hiszen a 2020 decemberében elfogadott jogállami feltételességi mechanizmus lehetővé teszi a támogatások felfüggesztését abban az esetben, ha a jogállami elvek megsértése súlyosan érinti, illetve veszélyezteti az EU költségvetését és pénzügyi érdekeit.
Nem kizárt azonban, hogy az unió végrehajtó testülete, az Európai Bizottság ennél sokkal kisebb jelentőségű terveket fontolgat - folytatódik a cikk. Kelemen felhívja a figyelmet Johannes Hahnnak, a testület költségvetési ügyekben illetékes, egyébként osztrák biztosának a nyilatkozatára, aki azt jelezte, hogy Magyarországgal szemben nem a jogállami elvek széleskörű megsértése miatt, hanem a közbeszerzési eljárási rendszer által lehetővé tett korrupció miatt fogják alkalmazni a szóban forgó uniós rendeletet. Ez – véli a Rutgers egyetem professzora – arra utalhat, hogy az unió csak a töredékét kívánja visszatartani annak a pénznek, havonta több százmilló eurónak, amit menetrendszerűen utal Budapestre.
Kelemen éles ellentmondást lát a jogállami feltételességi rendelet eredeti célkitűzése és Hahn biztos leszűkítő értelmezése között. A jogállami elvek széleskörű megsértésének a fogalmába ugyanis beletartozna az is, hogy a bírói, illetve ügyészi függetlenség aláásása esetén megvonják a pénzeket, míg Hahn csak a bizonyított korrupciós esetekben lépne fel. A szabályozás - írja a Washington Post szerzője – csak akkor fejthet ki valódi ellenhatást a demokrácia visszaszorításával szemben, ha a jogállamiság rendszerszintű fenyegetettsége esetén is alkalmazni lehet.
„Putyin európai uniós szóvivője” Orbán?
Néhány rövid mondat még arról, hogy a Handelsblatt, a német üzleti körök napilapja felhívja a figyelmet arra: Brüsszelben már dolgoznak azokon a terveken, hogy amennyiben a magyarok megvétóznák az Oroszország elleni közös uniós szankciók kiterjesztését a gázra és az olajra, akkor a többi 26 tagállam a magyarok nélkül is megtehetné ezt a lépést. Eddig azonban Németország a magyaroknál is erősebb ellenzője volt ennek a szankciókiterjesztésnek – teszi hozzá a cikk. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra: a magyar kormány abban is szembemegy az unió egészével, hogy hajlandó eleget tenni Putyin követelésének, miszerint fizessék rubelben - szemben az eredeti szerződéses kikötéssel – az energiahordozók árát. Az Európai Parlament osztrák néppárti alelnöke, Othmar Karas a minap „Putyin európai uniós szóvivőjének” minősítette Orbán Viktort.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.