Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2022.04.04.
Az egyik legfontosabb kérdés az: hogyhogy nem láttuk? Talán Orbán sem látta, talán tényleg az utolsó napokban, vagy a választás napján dőlt el. De akkor is: hogyhogy egy ilyen cunami láthatatlanul közeledik? Persze, kinek a cunami, kinek az ekkora volt váratlan. Mindenesetre úgy tűnik, a demokratikus politikai oldal – jobb híján hívjuk így – egyszerűen képtelen hozzáférni a társadalmat alakító megannyi tényezőhöz, hatásmechanizmushoz. Sőt nem csak a ráhatás, hanem az észlelés képessége is hiányzik.
Én sem értem, miért, de meg kellene érteni.
Amit inkább érteni lehet, hogy Orbánnak ismét egy kitalált ellenség és egy kitalált konfliktus hozott sikert. Nem állt jól neki a békepárti és EU-szankciókat megszavazó szerep, de a kampány végére rátalált az új ellenségre: Zelenszkijre. Az ukrán elnök, aki Londonban is vezethetne emigráns kormányt, ehelyett Kijivben tartja magát és országát valódi, hősies küzdelemben, felhasználva minden számára elérhető eszközt, beleértve a nemzetközi nyilvánosságot. Pontosan érzékeli a Putyin-párti magyar vezetés húzódozását Ukrajna támogatásától, amit szóvá is tett, nosza, meg is lett az új orbáni ellenségkép. Eszerint az invázió alatt álló Ukrajna avatkozik bele a magyar választásokba, Zelenszkij pedig háborúba rángatja bele a magyar ellenzéken keresztül Magyarországot.
Úgy tűnik, ezek a teljesen légből kapott állítások döntötték el a választást a Fidesz javára ilyen mértékben. Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a kormánypropaganda bármit, de tényleg akármit el tud hitetni az emberekkel, ha azok semmi mást nem hallanak.
Orbán pedig egy tapodtat sem vonult vissza abszurd vádjaiból győzelmi beszédében, egy valóban háborúban álló államfőnek szólt be vasárnap késő este. Meg persze Brüsszelnek is, megüzenve, jövök a pénzért. Nincs itt semmiféle korrekció, innen, ebből a mélységből vágunk neki a következő négy vagy akármennyi évünknek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.