JOBBÁGYKÉNT AKARUNK ÉLNI

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2022.04.17.

Elegem van, mondja a barátom, befejeztem. Nem nézek több hírműsort, nem érdekelnek a politikai elemzések, megmaradok a jól bevált netflixes sorozatoknál. Pedig a barátom, mondhatni, közszereplő, ő maga is részese elemző műsoroknak, de mint mondja, kiszáll. Ki, mert nem tudtunk, nem tudunk mit mondani a társadalom nagyobbik részének; rossz úton jártunk és nem is látszik, hogy egyhamar megtaláljuk a megfelelő irányt.

Beszéltünk az embereknek jogállamiságról, mélyállamról, Európai Unióról, Putyinról, meg persze folyamatosan Orbánról, de egyszer sem találtuk el, mi az, ami valójában érdekli őket. Még hogy jogállamiság; vagy nem is tudja, mi az, vagy nem is nagyon érdekli. Hogy mi az, ami érdekli: hogy legyen közmunka, meglegyen az a kevés pénz, amit a Fidesz biztosított számára, ráadásul ezért még nem is kellett olyan nagyon megdolgoznia. Nem vettük észre, hogy a Fidesz az elmúlt tizenkét évben klasszikus feudális viszonyokat alakított ki a vidéken; hatalmába kerítette a polgármestereket, a helyi munkaadókat, semmiben nem különbözött a rendszer a hajdani földesúr-jobbágy viszonyoktól. Nekünk, így a barátom, fogalmunk sem – és ötletünk sem – volt arra, miként szakítsuk szét ezt a szövetet, ráadásul észre sem vettük, hogy szét kellene szakítani, így aztán annak mikéntjére sem volt gondolatunk.

A barátom egyébként jól ismeri a gazdasági folyamatokat, valamennyire ismeri a vidéket, alapítványt is működtet, hogy munkát kapjanak a szegények, a leszakadtak. És mégis: még az ő alkalmazottja is leszavazott a Fideszre, egészen pontosan Orbán Viktorra. Egy sor olyan történetet tud, ahol funkcionális analfabéták adták a voksukat – mások segítségével – Orbánékra; egyszerűen megmondták nekik – mondjuk így: a helyi földesurak –, hogy kire kell szavazni. Mert ha nem azt teszik, könnyen elveszíthetnek mindent, ők meg a családjuk is...

ITT OLVASHATÓ