HADHÁZY ÁKOS: NEM KELL RÉSZT VENNI ÁLVITÁKBAN – A DEMOKRATIKUS MINIMUM

HADHAZYAKOS.HU
Szerző: HADHÁZY ÁKOS
2022.04.12.

Az alábbi javaslatokat Szabó Szabolccsal közösen eljuttattuk a Momentum Mozgalom leendő parlamenti frakciójának, de az ellenzék minden vezetőjének szól. Meggyőződésem ugyanis, hogy a sikeres és hatékony ellenzéki munka helye már régóta nem az Országház falain belül van.

Nagyon nehéz bármit írni az április 3-i, tragikus kudarc után, de az élet már csak olyan, hogy a Nap reggel felkel, és nekünk feladataink vannak, amiket el kell végezni. Nekünk, ellenzéki képviselőknek most az a legfontosabb feladatunk, hogy egyértelmű jelzést tudjunk adni a csalódott választóknak arról, hogy képesek vagyunk szakítani az elmúlt 12 évben újra és újra csak kétharmadokhoz vezető ellenzéki politizálási gyakorlatával. Vissza kell adnunk a változás reményét az embereknek a következő napok, hetek újszerű, innovatív megoldásokat hozó politikájával.

Abban nyilván egyetértés van, hogy nem folytathatjuk az előző ciklusok ellenzéki gyakorlatát. Nem ülhetünk be díszellenzékiként a parlamentbe, hogy eljátsszuk: működik a parlamentáris demokrácia. A választók is azt várják tőlünk, hogy lépjünk ki a statisztaszerepből és új, hiteles alternatívát építsünk!

Ezért javasoljuk, hogy az ellenzék:

1. Az alakuló ülés előkészítésére, a bizottsági struktúra, a különböző hatáskörök, jogosítványok, tisztségek letárgyalására hivatott egyeztetéseken – a tárgyalási javaslata elutasítása miatt – az egységesen ne vegyen részt.

2. Az egységes ellenzék ne vegyen részt a parlament alakuló, és a választásokat legitimáló ülésén!

3. Ne vegyen részt az ellenzék a miniszterelnök beiktatásán (ezen a napon alternatív ülést kell tartani)!

Csak ezt követően, Orbán beiktatása utáni első ülésnapon javasoljuk letenni az ellenzéki képviselők esküjét (egyszerre lehetőleg). Ez egy bátor, merész lépés lesz, ha a valódi ellenzékiek egységesen belevágnak, de meg kell tenni itt és most, vagyis a ciklus elején. Ha az ellenzéki parlamenti politizálás azokban a cselekvési formákban merül ki, amelyeket 12 éve láthattunk, azzal rendkívüli csalódást okozunk az ellenzéki választói tábornak, és tovább erősítjük, legitimáljuk Orbán Viktor kétharmados uralmát.
Ellenzéki vállalások

– Az ellenzék demonstratívan vonuljon ki a parlamenti álvitákból. Az ülésekre csak egy-egy ügyeletest küldjön be, interpellációkat, szóbeli kérdéseket (kivéve esetleg az Orbánnak címzett azonnali kérdéseket) és a vezérszónoklat kivételével a vitákat kihagyja.

– Csak a szükséges, és indokolt szavazásokon vegyenek csak részt a képviselők. A kétharmados zárószavazásoknál többnyire érdemes lesz kivonulni (hiszen ezek konszenzus keresés nélkül beterjesztett javaslatok lesznek).

– A bizottsági munkában a kérdezés jogával élni érdemes, ezért abba bekapcsolódnak a képviselők, de vezető tisztségviselőt elnököt, alelnököt nem adnak! (a tagságért járó plusz fizetést pedig egy, az ellenzéki nyilvánosságot támogató alapba fizeti be).

– Az ellenzék ne jelöljön országgyűlési alelnököket és jegyzőket (Ezért nyilván majd módosítani kell az Országgyűlés munkáját szabályozó jogszabályokat, ám ez nem az ellenzék dolga).

– Az ellenzék ne adjon elnököt a nemzetbiztonsági bizottságba sem (ahol a nemzetbiztonsági törvény szerint ez megilleti), mert egyértelművé kell tenni, hogy Magyarországon a nemzetbiztonsági szolgálatok feletti kontroll évek óta nem működik (ettől csak abban az esetben lehetne ettől eltekinteni, ha a fideszes többség belemegy, hogy ténymegállapító bizottság álljon föl a Pegazus-ügyben az ellenzék vezetésével).

Mielőtt bárki félreértené és félremagyarázná a javaslatainkat jelezzük: ez nem jelenti a totális bojkottot. Viszont az ellenzék sem 2010 után, sem a 2014-es kudarc után, sem pedig a 2018-as újabb kétharmad után nem tudott értelmezhető rendszerellenzéki magatartásmódot kialakítani. Ebben nagy szerepe volt az eddigi parlamenti részvételnek, magatartásformáknak. Bár mondtak a képviselők kemény, harsány beszédeket, de ettől nem ingott meg a Fidesz támogatottsága, sőt, az a hamis látszat keletkezett, hogy hazánkban működik a parlamentarizmus.

2019 elején hiába hirdették meg többen az ellenállás évét, 2019 tavaszán az ellenzék visszatért a parlamentbe, és a legnagyobb „innováció” az volt, amikor Jakab Péter egy zsák krumplit igyekezett átadni Orbán Viktornak. A parlamenti munkába fektetett összes ellenzéki aktivitás nem volt képes arra, hogy befolyásolja a következő választások kimenetelét, vagy felülírja a kormányzati propaganda hatásait. Be kell látni Orbánt legyőzni ebből a demokrácia hiányos parlamentből nem lehet.

Azt javasoljuk, hogy az ellenzék tegye egyértelművé a nyilvánosságban mielőbb, hogy az Országgyűlés alakuló ülése előtti szokásos egyeztetéseket nem a tisztségek feletti osztozkodásra kívánja felhasználni, hanem a demokratikus intézményi garanciák megfogalmazására.

A részleges kivonulás lehetőséget ad arra, hogy megfogalmazzunk és napirenden tartsunk egy demokratikus minimumot, ami annak a feltétele lehet, hogy az ellenzék visszatérjen a parlamenti munkához. Ezek hangsúlyozottan nem követelések – hiszen nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármit követeljünk –, hanem világos és egyértelmű kijelentések arról, hogyan is kellene működnie a parlamentarizmusnak.

Tehát akkor tudnánk visszatérni az Országgyűlésbe, ha:

1. egy pártszövetség, vagyis a Fidesz-KDNP egyoldalúan nem változtathatná meg a választási törvényeket, az önkormányzatok hatásköréről és választásáról szóló jogszabályokat;

2. a közmédia élére konszenzussal választanának vezetőket;

3. a közmédia két választás között, illetve hangsúlyosan a választási kampányok alatt ténylegesen függetlenül és pártatlanul működne, törvény korlátozná a kormányzati hirdetéseket;

4. az országgyűlési képviselőknek az állami szervek ellenőrzéshez szükséges jogosítványait helyreállítaná az Országgyűlés,

5) a Fidesz-KDNP többség lehetővé tenné valódi, széles jogkörökkel rendelkező vizsgálóbizottságok felállítását;

6) visszavonnák a feleslegesen fenntartott veszélyhelyzeti jogrendet;

7) megkezdődne egy, a választások tisztaságát garantáló, valamint a választási kampány során elkölthető pénzekről szóló új szabályozások kidolgozása;

8) a kormány és a szakmai érdekképviseletek között valódi párbeszéd indulna, illetve a sztrájkjogról háromoldalú tárgyalások kezdődnének (kormányoldal, ellenzék, reprezentatív szakszervezetek).

Nyilván nem fűzhetünk semmilyen reményt ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP nyitott lenne a 8 pontról akár rövid, akár középtávon tárgyalni, de világossá kell tennünk a hazai és a nemzetközi nyilvánosságban is egy vállalható demokrácia követelés csomagot, ami ráerősít a jogállamiság vitára és megkérdőjelezi az Orbán Viktor rendszerében lezajlott választások legitimációját.

ITT OLVASHATÓ