Szerző: VÁLASZTÁSI FÖLDRAJZ
2022.04.01.
A választások napjának a részvétel napközbeni alakulása szempontjából van egy kialakult ritmusa. A 2002-es országgyűlési választások óta például mindig a reggel 9 és 11 óra közötti idősávban mennek el a legtöbben szavazni, de az is visszatérő motívum, hogy Budapest, valamint a megyeszékhelyek polgárai pár órával később eszmélnek és keresik fel a szavazóhelyiségeket, mint a vidék Magyarországa. Hazánk több mint 10 ezer szavazókörének napközbeni részvételi adataiból rekonstruálni tudjuk, hogy az urnák előtt melyik napszakban milyen forgalom zajlott, a névjegyzék hány százaléka szavazott le, milyen ütemben érkeztek a választók.
Ez az információ önmagában sem teljesen értéktelen, hiszen maguk a pártok is rajta tartják a szemüket, amióta az informatika ezt lehetővé teszi a számukra. Szavazóköri szinten profiloznak. A rendelkezésre álló humán erőforrás és felépített támogatói adatbázisok függvényében képesek megfigyelő vagy reagáló stratégiával viszonyulni ahhoz, ha a számukra kedvező szavazókörök tömegeiből érkeznek jelzések nem várt mértékű választói passzivitásról. Érdemes felidézni például a kormányfő nagyon visszafogottnak tűnő, az önkormányzati választások reggelén, az egyik budai szavazóhelyiség elhagyása közben tett nyilatkozatát 2019. október 13-án, 09:45-kor. Itt már azt hangsúlyozta, hogy az önkormányzati választás a helyi ügyekről szól elsősorban. A vájtabb fülű szakértők máris úgy értékelték; Orbán Viktor egy esetlegesen relatíve rossz eredményt próbál meg eltolni a személyétől. Mint kiderült, ez a vélekedés nem volt megalapozatlan.
Számottevő erőforrásokkal rendelkező pártok napközben még időben reagálhatnak, mozgósíthatnak, kopogtathatnak, felkereshetik azokat, akikről tudják, hogy még nem vették fel a szavazólapokat.
(Ugye mennyire nem mindegy, melyik párt delegáltja ül a legközelebb a névjegyzék-füzethez annál a bizonyos asztalnál?) A szavazóköri szintű választói részvételi mozgások ismerete a voksolás napján tehát ma már inkább a kötelező minimum kategóriája. Ahogy már mondtuk, a választások napjának van egy 20 éve kialakult menete, de megfigyeltük, hogy bizonyos szavazókörökben, az országos, de akár településtípus szerinti átlagtól is meredeken eltérő ütemben jelennek meg a választók a szavazóhelyiségekben. Egyszerre, nagyobb tömegekben szavaznak. 2018-ban ugrásszerűen. Mivel arra gyanakodtunk, hogy az adott területen valamilyen mozgósítás történhetett, újabb indikátorokat vontunk be a vizsgálatba, ezekkel is szűkítve azt a listát, amelyen végül, az általunk mozgósítási szempontból gyanúsnak tartott szavazóköröket soroltuk. Fontos rögzíteni, hogy „mozgósítás” alatt jelen esetben azt a tevékenységet értjük, mikor helyismerettel rendelkező szereplők, koordinátorok tömegével vesznek rá olyan lakosokat a voksolásra, akik abszolút nem gyakorlott szavazók, többnyire nem rendelkeznek semmilyen választói, vagy egyéb állampolgári ismerettel, a társadalomtól dezintegráltan élnek. Ezt a vizsgálati szempontot is érvényesítve az alábbi változók segítségével válogattuk át a számunkra érdekeseket a több mint 10 ezer szavazókörből:
- A szavazókörök 2 óránként kötelesek jelenteni az aktuális részvételi adatot a központnak reggel 7-től. Ezt jellemzően a névjegyzék-könyvben, a már megjelentek neve mellé, a margóra behúzott strigulával segítik, de vannak más módszerek is. Azokat a szavazóköröket válogattuk le, ahol az országostól eltérő, nagyon kiugró részvételnövekedést tapasztaltunk, tehát egy adott idősávban váratlanul sokan szavaztak le.
- Mivel azt feltételezzük, hogy egyik vagy másik politikai szereplő érdekében végzik ezt a mozgósítást, kritériumként adtuk meg azt, hogy adott szavazókörben az egyéni jelölt az adott OEVK-ban elért eredményéhez képest 20 százalékkal jobban szerepeljen. Mivel az összes többi felsorolt indikátor együttállása csak akkor maradt fent, ha a FIDESZ–KDNP egyéni indulójára számítottuk a modellt, ezért kizárólag velük kellett, hogy folytassuk a vizsgálódást. Magyarán, 2018-ban egyetlen olyan szavazókör sem létezett Magyarországon, ahol akár az MSZP, a DK vagy a Jobbik jelöltje a saját maga kerületi eredményéhez képest 20 százalékkal jobban szerepelt volna napközbeni részvételben tapasztalható „ütemtévesztések” mellett, valamint az alábbi feltételek is teljesültek volna.
- Az egyéni jelölt több szavazatot kap, mint az őt indító párt listája. Ez azért fontos indikátor, mert a terepről érkező visszajelzések alapján a nem túl gyakorlott választóknak az egyéni jelölt nevét sulykolják, a pártlistás szavazat már másodlagos, bár nem elhanyagolható preferencia.
- Az országos átlagnál magasabb a rontott szavazatok, valamint a hiányzó szavazólapok aránya. Előbbi megint csak arra utal, hogy tömegével jelennek meg rutinosnak semmi esetre sem nevezhető szavazók, utóbbi pedig az úgynevezett „láncszavazás” klasszikus jele.
Mivel a fenti jellemzők egyenként sok olyan kistelepülésen teljesülhetnek, ahol a szervezett szavaztatás nem volt jellemző, fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy ebbe a vizsgálatba kizárólag azokat a szavazóköröket vontuk be, amelyekben ezek a mutatók együttesen teljesülnek. A Szabolcs megye 3-as, Kisvárda központú választókerületében például Seszták Miklós még a Fidesz pártlistát is megverte 5 százalékponttal 2018-ban, ebből azonban nem következik az, hogy valami turpisság történt az adott választókerületben (habár hét gyanús szavazókört itt is találtunk). Itt sokkal inkább a jelölt személyes márkaneve az, ami felhúzta az egyéni szereplését. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nemzetiségi listára szavazók nem szavaznak pártlistára, így minimális torzító hatása ennek is lehet, például a német nemzetiség által sűrűbben lakott térségekben (Baranya és Tolna megye).
A Fidesz támogatottsága és a rontott szavazatok aránya fordított arányban áll a település lélekszámával; minél kisebb településre megyünk, annál nagyobb valószínűséggel találkozunk kormánypárti szavazóval és annál magasabb a rontott szavazatok aránya is. Az egészen törpetelepüléseket a vizsgálat elején kizártuk, két okból. A nagyon alacsony elemszám (választók száma) miatt torzító hatása lehet annak, ha egy 30 fős falu tagjai egyszerre szavaznak le, egyfajta közösségi élményteremtő aktusként, vagy adott esetben valamilyen közös társadalmi esemény (családi ebéd, vasárnapi mise/istentisztelet) után keresik fel a szavazóhelyiséget. A politológiából ismert szomszédsági hatás okán ráadásul nem ritka, hogy ezek a voksok amúgy is egy irányba mennek egy ilyen mikroközösségben. Éppen ezért a vizsgálatba bevonható szavazókörök lélekszámát 200 főben minimalizáltuk. Ez azok szempontjából is logikusnak tűnhet, akik a választások napján agitálnak ezeken a településeken, hiszen nem feltétlenül hatékony, ha a legapróbb zsákfalvakban töltik az értékes időt a „koordinátorok” egy átlagos városi lépcsőháznyi ember mozgósítása érdekében...
Mivel a fenti jellemzők egyenként sok olyan kistelepülésen teljesülhetnek, ahol a szervezett szavaztatás nem volt jellemző, fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy ebbe a vizsgálatba kizárólag azokat a szavazóköröket vontuk be, amelyekben ezek a mutatók együttesen teljesülnek. A Szabolcs megye 3-as, Kisvárda központú választókerületében például Seszták Miklós még a Fidesz pártlistát is megverte 5 százalékponttal 2018-ban, ebből azonban nem következik az, hogy valami turpisság történt az adott választókerületben (habár hét gyanús szavazókört itt is találtunk). Itt sokkal inkább a jelölt személyes márkaneve az, ami felhúzta az egyéni szereplését. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a nemzetiségi listára szavazók nem szavaznak pártlistára, így minimális torzító hatása ennek is lehet, például a német nemzetiség által sűrűbben lakott térségekben (Baranya és Tolna megye).
A Fidesz támogatottsága és a rontott szavazatok aránya fordított arányban áll a település lélekszámával; minél kisebb településre megyünk, annál nagyobb valószínűséggel találkozunk kormánypárti szavazóval és annál magasabb a rontott szavazatok aránya is. Az egészen törpetelepüléseket a vizsgálat elején kizártuk, két okból. A nagyon alacsony elemszám (választók száma) miatt torzító hatása lehet annak, ha egy 30 fős falu tagjai egyszerre szavaznak le, egyfajta közösségi élményteremtő aktusként, vagy adott esetben valamilyen közös társadalmi esemény (családi ebéd, vasárnapi mise/istentisztelet) után keresik fel a szavazóhelyiséget. A politológiából ismert szomszédsági hatás okán ráadásul nem ritka, hogy ezek a voksok amúgy is egy irányba mennek egy ilyen mikroközösségben. Éppen ezért a vizsgálatba bevonható szavazókörök lélekszámát 200 főben minimalizáltuk. Ez azok szempontjából is logikusnak tűnhet, akik a választások napján agitálnak ezeken a településeken, hiszen nem feltétlenül hatékony, ha a legapróbb zsákfalvakban töltik az értékes időt a „koordinátorok” egy átlagos városi lépcsőháznyi ember mozgósítása érdekében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.