Szerző: MÉSZÁROS R. TAMÁS
2022.04.20.
Az ukrajnai orosz invázióra, valamint az arra adott nyugati reakciókra számos kommentár, cikk, „elemzés” hivatkozik a világpolitika vízválasztó eseményeként, egy új világrend hajnalaként, a következő hidegháború kezdeteként.
Az új világrendről szóló előrejelzések ugyanakkor a történelmi példák alapján nem kifejezetten megbízhatóak. Az Egyesült Államok hanyatlását például az 1970-es évek olajválságai óta jövendölik; a 2008-as pénzügyi válság idején is szép számmal születtek jóslatok az el nem jött új világról; ahogy az egy-másfél évtizede a BRICS betűszóval jelölt feltörekvő országok (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika) beharangozott szövetsége és globális hatalomátvétele is elmaradt.
Másrészt hiába van számos valós és potenciális globális hatása az ukrajnai orosz inváziónak a területi hódítás tabujának kikezdésétől kezdve a gazdasági hadviselés új formáinak megjelenésén át a nyersanyag-, élelmiszer- és energiaárak elszabadulása jelentette politikai kockázatokig, két hónappal az orosz invázió kezdete után sem a háború kimenetele, sem annak másodlagos hatásai nem világosak. Vajon az orosz agresszió utóélete egy egységesebb és aktívabb, netalántán Ázsiában megjelenő NATO lesz, vagy a kínai rivalizálás helyett ismét Európa felé forduló Egyesült Államok? Oroszország vajon megmarad egy sebzett középhatalomnak, amely jobb híján kénytelen lesz egyre inkább Kína csatlósaként tengődni, vagy összeomlik, és ezzel Kína elveszti fő potenciális partnerét az Egyesült Államokkal szembeni ellensúlyozás terén?
A közeljövő erőviszonyaival kapcsolatos bizonytalanságon túl egy további érv az ukrajnai háború hatásaival kapcsolatos jövendölés csillapítása mellett, hogy az Oroszország ellen tevékenyen fellépő koalíció lefedettsége a tágan vett nyugati világra korlátozódik, és a világ államainak nagyobb része távol tartja magát a konfliktustól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.