Szerző: JUHÁSZ ATTILA
2022.04.08.
Az országgyűlési választás eredményének kialakulásában nem a Fidesz táborának mérsékelt bővülése volt a döntő, hanem az, hogy az ellenzék 2018-hoz képest nemhogy növekedni nem tudott, de egyenesen elveszített több mint 850 ezer szavazót. Ez a brutális veszteség leginkább abból adódhat, hogy a 2018-as Jobbik-szavazók túlnyomó többsége nem támogatta az ellenzék közös listáját, sőt valószínű, hogy a szavazatvesztés nemcsak az egykori jobbikosok körére terjedt ki. Ebből is következik, hogy a hatpárti ellenzék a felelősséget a vereségért nem háríthatja kizárólag az elnyomó Orbán-rezsimre vagy a „külsős” ellenzéki miniszterelnök-jelöltre. Az ellenzéki pártok szereplőinek szembe kell nézniük a belső okokkal is, a saját felelőséggel, a stratégiai hibákkal, hiányosságokkal és alapkérdésekkel, mert ha ez elmarad, esély sem lesz a kiút megtalálására.
Az eredmény: K. O.
Nincs mit szépíteni, a kormánypárt kiütéses győzelmet aratott a választáson. A lényegét tekintve nincs olyan választási adat, amelyet pozitívumként könyvelhetne el az ellenzék. Míg négy évvel ezelőtt belföldön több listás szavazatot kapott a most együttműködő hat ellenzéki párt (2,8 millió), mint a Fidesz (2,6 millió), addig most az ellenzéki lista csak 1,8 millió voksot szerzett, ami közel 1 millióval kevesebb, mint a Fidesz listás szavazatainak száma. Így már nemcsak a határon túli levélszavazatok miatt van többsége a kormánypárti listának, hanem azok nélkül is óriási az ellenzék hátránya.
Az egyéni választókerületekben szintén jelentős a visszaesés: a 2018-as szavazatszámokhoz képest 14-15 százalékkal kevesebb voksot kaptak az ellenzéki jelöltek, de van, ahol ennek többszöröse a szavazatvesztés. Még budapesti választókerületekre is igaz, hogy bár azokat kettő kivételével mind megnyerte az ellenzék, a jelöltjeikre leadott szavazatok száma a fővárosban is mintegy 10 százalékkal csökkent. Ebben persze szerepet játszik az is, hogy a választásra jogosultak száma eleve kevesebb, és a részvétel is valamelyest alacsonyabb volt, de az ellenzék veszteségei így is súlyosak, miközben a Fidesz minden településtípust tekintve erősödött, így Budapesten is több szavazatot kapott, mint négy évvel korábban. Vidéken pedig szinte kizárólagossá vált a kormánypárt dominanciája, az erőviszonyok változása miatt utólag nem is lehet billegő körzetekről beszélni, a Fidesz szerzett képviselői mandátumot még olyan helyeken is, amelyeket biztosan ellenzéki többségűnek gondoltak (lásd például Dunaújvárost, Miskolcot, Nyíregyházát vagy Pest megye néhány választókerületét).
Összességében azért hatott sokakra letaglózóan az eredmény, mert az ellenzéki oldalon a hatpárti együttműködés megléte miatt az volt az általános várakozás, hogy 2002 óta az idei lesz a legszorosabb választás. Széles körben elfogadottá vált, hogy megszűnt a centrális erőtér, ismét két nagy politikai tömb áll egymással szemben, ami szoros küzdelmet hoz majd. Bár a közvélemény-kutatások egy része már az előválasztás utáni időszaktól kezdve azt jelezte, hogy nyílik az olló a Fidesz javára (a választások előtt közvetlenül a Medián már a tényleges eredménytől nem is olyan távoli 50–40-es vezetést mért a biztos szavazó pártválasztók körében), ezekre a jelzésekre kevesen figyeltek, és a kétharmados többséget valóban nem is jósolta senki. Ehhez képest a kormánypárt a 2010-esnél is nagyobb győzelmet aratott, önmagában is minden eddiginél biztosabb kétharmada van, mégpedig úgy, hogy hatszázalékos eredménnyel parlamentbe jutott a Mi Hazánk, amely bizonyos esetekben inkább a kormánypárttal szavazhat együtt. A szélsőjobboldali pártnak ráadásul minden esélye megvan a további erősödésre, hiszen a jövőben nagyobb eséllyel szívhatja fel a Fideszről esetleg lemorzsolódó szavazókat, mint a többi ellenzéki párt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.