ELENGEDHETETLEN, HOGY A PÁRTOK MIELŐBB ÁTESSENEK EGY KOMOLY ÉS FELELŐSSÉGTELJES ÖNMEGTISZTULÁSI FOLYAMATON

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.04.05.

Sokan foglalkoztak az idő elméletével, s valamennyiüknél a jelen kitüntetett pontként szerepelt. Szent Ágoston nagyon szépen ezt úgy fogalmazta meg, hogy a múlt a jelen emlékezete, a jövő a jelen vágya és reménye.
Miért is írom mindezt? Azért, mert meggyőződésem: ha négy év múlva győzni szeretne egy párt (vagy pártszövetség), a munkát már holnap reggeltől fel kell venni. Nem a kampányidőszak utolsó heteiben, hanem holnap reggeltől el kell kezdeni a vidékjárást, feltérképezni és megismerni a vidéket, a helybéli emberekkel folyamatos kapcsolatokat kialakítani, felfogni és átgondolni a problémáikat, a gondjaikat és a vágyaikat. Helyi kisközösségeket létrehozni (anno ilyenek voltak a polgári körök, úgy bizony), s partnereknek tekintve bevonni őket a közös munkába, gondolkodásba.
Nem megijedni a szakértelemtől: elfogulatlanul megtalálni az egyes területek legjobbjait, odafordulni hozzájuk és meghallgatni őket. Nem hangozhat el politikus részéről, hogy bocsika, de egy oldalnál többet nem vagyok képes elolvasni, sem az, hogy félek beszélgetni az értelmiségiekkel.
A szakmájukhoz értő embereket meg kell becsülni. A politikusi gőg kifejezetten kontraproduktív. Ha valaki politikus, nem azért az, mert ő mindenhez ért, de nem is kell értenie mindenhez. Totál amatőrökből álló munkatársakkal, sajtósokkal, kampánystábbal, ad hoc „beszélő fejekkel” nem lehet eredményt elérni, még ha az illetők lelkesek, akkor sem. A politikusnak ne szakértelme legyen, hanem kvalitásérzéke. És akkor jó eséllyel tudja, kikre érdemes hallgatni, s kikre kevésbé. A pártpénzeket jól és hasznosan kell allokálni. Apróság, de azért eszembe jut: kinek az ötlete volt a plakát, amely azt hirdette, hogy jön az önálló oktatási és egészségügyi minisztérium? Engem, s velem együtt a legtöbbünket erről aligha kell meggyőzni, Józsi bácsi pedig nem ettől az üzenettől fog beindulni. Viszont az sem fordulhat elő, hogy míg a kormányoldal napi szinten szondáz mindent és mindenkit, a másik oldal legfeljebb egymás közt diskurál. Hogyan fordulhatott elő, hogy az utolsó pillanatig a Jobbik az ellenzék második legerősebb pártjának számított, amely sok szavazót képes mozgósítani, miközben a Jobbik szép csendesen és feltűnésmentesen elveszítette szavazóinak hatalmas többségét? És hogyan fordulhat elő, hogy az ellenzék nem ad vészjeleket (ha nem is tudott róla, az még rosszabb), hogy vidéken hatalmi ukáz utasította a polgármestereket, hogy küldjenek ki mindenkihez embereket, s a door to door végrehajtott és állami feladattá magasztosult Fidesz-kampányban meséljék el, hogy győzelem esetén az ellenzék háborúba küldi a magyar fiatalokat. Ugye mindenki sejti, mit jelent az ilyen duma az információkhoz – hogy finom legyek – kevésbé hozzáférők vagy idős emberek számára?
Továbbá holnap reggeltől el kell kezdeni azon gondolkodni, ki lehetne az a két-három-négy személy, akik közül négy év múlva (de előfordulhat, hogy már korábban, ha valamiét hamarabb lennének a választások) kikerülhetne az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Őket gondosan, okosan és közösen felkészíteni, folyamatosan figyelni, mérni a szerepléseiket, s nagyjából két-két és fél év múlva a rendelkezésre álló mérési anyagok alapján (vagyis nem puszta emocionális intuíciók vagy indulatok nyomán) egyiküket kiválasztani, hogy attól kezdve már kifejezetten az ő személyére koncentrálva felépüljön a neki megfelelő kommunikáció és a hozzá illő narratíva. Vagyis mindezt nem az utolsó hetekre-hónapokra kéne hagyni. Ne feledjük: minden ellenkező híreszteléssel szemben a kétpólusú pártrendszerben (márpedig a magyar ilyenné lett) döntő jelentősége van a miniszterelnök-jelölt személyének, elfogadottságának, felkészültségének, kommunikációs készségének, hitelességének, szimpátiájának és ismertségének. (Súlyosan tévednek, akik azt hiszik, hogy például Kósa nyert Debrecenben, ebből messzemenő következtetéseket vonva le a magyar választók szellemi-mentális állapotáról: Debrecenben sem Kósa nyert, hanem itt is Orbán, akár egy konyhakredenc vagy egy díszcserje is képviselhette volna őt.) Fogjuk fel végre, hogy komoly szakmáról beszélünk, amelynek összes fortélyát a legjobb és legtisztességesebb szándék mellett sem lehet pár hónap alatt elsajátítani.
Elengedhetetlen, hogy a pártok mielőbb átessenek egy komoly és felelősségteljes önmegtisztulási folyamaton: elő nem fordulhat, hogy kampányidőszakban derüljön ki, ha X közpénzekkel élt vissza, vagy ha Z vicces pillanataiban náci karlendítéssel köszöntötte barátait. Nincs tovább falazás, ezektől mind egy szálig el kell köszönni, a náci karlengetők figyelmét pedig szeretettel felhívni arra, hogy immár ott ülnek a parlamentben – a Fidesz baráti és anyagi támogatásának köszönhetően – legközvetlenebb bajtársaik, szegődjenek el hozzájuk.
És egy utolsó megjegyzés, ez már személyes: tisztelettel kéretik tartózkodni azoktól a velejéig frusztrált, számonkérő beszólásoktól, amelyek igyekeznek rávilágítani arra, hogy az értelmiség – úgy általában – lósz@rt sem ér, menjünk el a melegebb éghajlatokra, ne írogassunk, ne pofázzunk, semmit sem ér a munkánk, építsünk inkább utakat, vagy állítsunk macskakövekből barikádot. Aki ilyen jellegű ócska, szint alatti, populista dumával jön, az egyrészt kezd már kimenni a divatból, másrészt az ilyennel nem fogok vitába bocsátkozni, hanem gondolkodás nélkül letiltom az illetőt.
S javaslom, tegye ugyanezt más is!

ITT OLVASHATÓ