Szerző: BALÁZS ZSUZSANNA
2022.04.14.
De vajon követik-e tettek a szavakat? Várható-e, hogy fiatalok tömegei hagyják el az országot egy jobb élet reményében? Mi különbözteti meg azokat, akik tényleg útra kelnek, azoktól, akik néhány hétnyi-hónapnyi letargia után továbbra is a hazájukban próbálnak boldogulni?
„A dühből és indulatból fakadó reakciók többnyire egyfajta társalgási licitben hangzanak el, ezekből az esetek túlnyomó többségében nem lesz cselekvés” – mondta a Qubit kérdésére Bokor László pszichoanalitikus, aki szerint a végletes reakció többnyire nem is önmagában a választási eredményből fakad. A szakember szerint az impulzív megnyilatkozásoknak a választásokat megelőző események, „a két éve tartó covidjárvány nyomán hozott intézkedések és a szomszédos Ukrajna elleni orosz invázió is megágyazhatott. A járványügyi intézkedések idején, akárcsak a középkori pestisjárványok alatt, eleve jelentős mozgás keletkezett. Igaz, csak országon belül mozdult meg, aki tudott, pillanatokon belül megtelt a Balaton. Közvetlenül a választások előtt pedig az ukrajnai háború miatt alakult ki egy keletről nyugatra tartó egyirányú mozgás. Ez a két tényező eleve elültette az emberek fejében a gondolatot, hogy mozdulni kell, a csalódottak esetében ezt erősítette az újabb kétharmad.”
A szakember szerint az, amit a Fidesz által immár negyedszer elért kétharmados parlamenti többség után az ellenzéki szavazók éreznek, nagyban hasonlít a gyász folyamatához, aminek négy fázisa van. A tagadást és a hitetlenkedést követi a düh, és el kell telnie az apátia időszakának is, amikor üresnek, értéktelennek tűnik a világ. Csak ezután jön el a feldolgozás fázisa, amikor erőt vesz a gyászolón a szomorúság, és a szó szoros értelmében is el tudja siratni a veszteségét. Bokor azt javasolja, „ha valaki útnak indulna, csak akkor emigráljon, ha már sírt”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.