AZ ÉS 2022/14. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2022.04.08.

P U B L I C I S Z T I K A

Széky János
A második hexameter

Azon a vasárnapon, amikor a civilizált világ a bucsai mészárlás hírét próbálta feldolgozni – a Kijiv elővárosát visszafoglaló ukrán csapatok megkínzott, megcsonkított, megerőszakolt, hátulról fejbe lőtt civilek, gyermekek, nők, férfiak holttesteinek százait találták az utcákon, udvarokban, pincékben –, Orbán Viktor győzelmi beszédében erről egy szót sem szólt. Ehelyett a legyőzött ellenfelek sorában említette az ukrán elnököt, kedélyesen, röhögcsélve. Mindezt a Béke és biztonság feliratú pulpituson.

Az, hogy a Fidesz megnyerte a választást, nem volt meglepetés, hiszen a parlamenti Fidesz-többség erre állította be az egész rendszert a választási törvénytől és módosításaitól kezdve a gazdaságpolitikán át a média teljes leuralásáig. Ami valóban meglepő volt, sőt az ellenzéknek megalázó, az a győzelem mértéke, a húszszázalékos fölény a listás szavazatokban. Ezt az arányt sem a közvélemény-kutatók nem jelezték, sem a hivatásos elemzők nem számítottak rá.Tovább

Juhász Attila
Ellenzékbuktató választás

A „kiábrándult fideszesek” helyett a kiábrándult ellenzéki szavazók döntötték el a választást.

Az országgyűlési választás eredményének kialakulásában nem a Fidesz táborának mérsékelt bővülése volt a döntő, hanem az, hogy az ellenzék 2018-hoz képest nemhogy növekedni nem tudott, de egyenesen elveszített több mint 850 ezer szavazót. Ez a brutális veszteség leginkább abból adódhat, hogy a 2018-as Jobbik-szavazók túlnyomó többsége nem támogatta az ellenzék közös listáját, sőt valószínű, hogy a szavazatvesztés nemcsak az egykori jobbikosok körére terjedt ki. Ebből is következik, hogy a hatpárti ellenzék a felelősséget a vereségért nem háríthatja kizárólag az elnyomó Orbán-rezsimre vagy a „külsős” ellenzéki miniszterelnök-jelöltre. Az ellenzéki pártok szereplőinek szembe kell nézniük a belső okokkal is, a saját felelőséggel, a stratégiai hibákkal, hiányosságokkal és alapkérdésekkel, mert ha ez elmarad, esély sem lesz a kiút megtalálására.

Az eredmény: K. O.Tovább

Ungváry Rudolf
Egy visszatérés

Csepi Lajos
Benzinkutat vegyenek!

Kovács Zoltán
Négyből semmi

Gadó Gábor
Áldás álruhában

Ladányi János
„Hagyományos magyar balszerencse”

Orwell víziója a nukleáris zsaroló potenciálról

Ez a magyarul elsőként itt közölt Orwell-írás eredetileg a londoni Tribune folyóirat hasábjain jelent meg 1945. október 19-én, nem egészen két hónappal a Hirosimára és Nagaszakira mért két pusztító amerikai atomcsapás után. Az író politikai publicisztikáiban a témára többször visszatért, hasonló tárgyú, a Partizan Review, az Observer és a Tribune lapszámaiban közölt háború végi cikkei pedig – köztük A bosszú fanyar íze és a Kik a háborús bűnösök? – jó húsz éve már magyarul is olvashatók az általam szerkesztett kétkötetes Orwell-válogatásban (Az oroszlán és az egyszarvú. Esszék, tanulmányok, publicisztikák, Cartafilus, 2000).

A cikk különleges súlyát és mai apropóját az adja, hogy a BBC heti jegyzetírójaként, majd németországi, ausztriai haditudósítóként a háború borzalmait, köztük a londoni terrorbombázásokat átélt szerzőnek ez a legelső írása, melyben elemzőn számot vet a szuperhatalmak új világrendjével az atomkorszak kezdetén. Figyelemre méltó, hogy Orwell már 1945 őszén hosszan elhúzódó „hidegháborút” jósol a győztes szuperhatalmak között (maga a szó is az ő leleménye, mely itt tűnik fel először), s nincs kétsége afelől, hogy pár év múlva a szovjet atomfegyver is elkészül, mi több, idővel harmadikként a Távol-Keleten, Kínában is új szuperhatalmi góc alakul ki. Ahogy afelől sem, hogy a lázas iramban felhalmozott atomarzenált az egymással vetélkedő hatalmak elrettentésre, zsarolásra és világuralmi pozícióik erősítésére használják majd.

Döbbenten látjuk, hogy ez a 77 éve vázolt, nyo­masz­tóan realista jövőkép még ma sem a múlté. Egy ámokfutó, paranoiás zsarnok Európa keleti felén nem átallja felújítani, sőt rémtetteivel túllicitálni egy békés szomszéd nép véres legázolásával, miközben atomcsapással fenyegeti a fél világot. Holott e tabutörésre a hidegháború legélesebb konfliktusai idején sem volt példa, és nyíltan soha senki sem vonta kétségbe, hogy egy atomháborút nem lehet „megnyerni”, s abba akár az egész emberiség belepusztulhat.

Orwell életműve utolsó komor disztópiájával, az 1984-gyel azt kívánta elrettentő példaként bemutatni, milyen lenne, ha egy militáns szuperhatalmi diktatúra rémálma valóra válna a maga pusztító technológiai, hadászati, politikai és tömeglélektani konzekvenciáival. Íme, most egy megalomán egykori KGB-ügynök – aki Orwellt alighanem még penzumként sem olvasta – vakmerőn felülmúlni vágyik a hidegháborús fikciót, ám ahhoz szerencsére se hatalma, se realitásérzéke nincs elég, s így mindenképp bukásra van ítélve. A kérdés csak az, mennyi szenvedés árán és mikor szabadul meg a világ tőle.

Nóvé Béla Tovább

Bedecs László
Talán nincs is talány

Ágai Ágnes 90 éves

Bauer Tamás
Bukás, és utána

Molnár Erzsébet
Az élet megy tovább

Szenczi Tóth Károly
Orvosi történetek

Gömöri György
Putyin „finn” háborúja?

Kardos András
A kavics etikája
Benkő Attila 80

V I S S Z H A N G

Halász László
Megint nem jött össze

Gegesy Ferenc
Három választás – négy vereség

Kertes Attila
Éppen ellenkezője

Dornbach Márton
Érteni és megérteni?

P Á R A T L A N

KGI
REZSI­CSÖKKENTÉS

Aszalós Sándor
VÁLTOZATLAN

Fekete Demeter
MINDEN FILLÉR

-odze-
IGAZI RÉMHÍR

Beck Tamás
NAGY SZÁMOK TÖRVÉNYE

Fábri Ferenc
HÁBORÚ

ICs
MÉZ ÉS MADZAG

Huszár Ágnes
KETTEN A VILÁG ELLEN

jéjé
KONGÓI TÖRTÉNET

Ladányi András
LEGÉNY A GÁTON

msz
BŰNÖS

(celebrálja Nyerges András)
HETI TEXTUS

Szikszai Károly
BRIGÁDNAPLÓ

ITT OLVASHATÓ