Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2022.04.29.
A Válasz Online visszatérően igyekszik minden olyan állami támogatási rendszert feltérképezni, ahol láthatatlan kezek döntenek tetemes pénzalapok felosztásáról – jellemzően titokban, a normativitás látszatát is kerülve, tehát a hivatali hatalommal való visszaélés vagy a befolyással üzérkedés gyanújának árnyékában. Tavaly februárban a Magyar Turisztikai Ügynökség feldolgozhatatlan formában publikált eredményeit tettük láthatóvá a nagyközönségnek; összegzésünkből ki is derült, hogy a kormány az igénylők fél százalékának adta oda az idegenforgalmi támogatások kétharmadát.
Aztán szeptemberben a Norvég Civil Alap helyére állított új magyar állami pénzeszsák, az úgynevezett Városi Civil Alap elosztási rendjét adatoltuk és elemeztük, és arra jutottunk, hogy e finanszírozási mechanizmust egyszerűbb lett volna egyenesen Választókerületi Pártalapnak nevezni. Ugyanis a pénzek különös módon minden parlamenti választókerületben más-más logika szerint értek célba – nem volt tehát országos mérce, inkább az egyéni képviselőjelöltek kampányszempontjai érvényesülhettek. Ennek megfelelően szinte mindenütt Fidesz-segédszervezetek nyerték a nagy pénzt – például buszra, ingatlanra, kommunikációra, azaz a választási küzdelemben is remekül hasznosítható dolgokra. A költői kérdések persze maguktól adódnak: hogy jön az állam ahhoz, hogy nyers választókerületi pártszempontokat érvényesítsen a forráselosztásban? Melyik jogszabály teszi ezt lehetővé? Félreértés ne essék: nem az történt, hogy néhány helyen célt ért a képviselői lobbi, hanem az, hogy az állam helyett más diszponálhatott a közjavak felett (az ország teljes területén). Ettől még persze makulátlan, valódi civil munkát végző egyesületek, alapítványok is nyerhettek – például, ha az adott képviselőjelölt belátta, hogy jobban jár, ha azokat (is) hagyja élni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.