Szerző: NAGY IVÁN ZSOLT:
2022.04.04.
Orbán Viktor megcsinálta. Életük legfontosabb csatájaként harangozta be a tegnapit, és úgy is harcolt érte. Ismét a hátán vitte el a kampányt, mert tudta, hogy e nélkül nem nyerhetnek. Bevállalt, ha kellett, hazugságot és támogatásnak álcázott szavazatvásárlást, nem kímélt senkit és semmit, rájátszott félelmekre, riogatott, ha kellett, kisszékre pattant, ha kellett, lement Kis Grófóba.
Győzött, ismét, magabiztosan, berántotta a negyedik kétharmadot, és az általa gerjesztett gyűlölködő hangulattal a Mi Hazánkat is. Ez az ő országa, és az ő népe. Nem Kádáré, nem Horthyé, hanem Orbáné. Megvette őket vagy meggyőzte, e pillanatban majdnem mindegy is. Érti a nyelvet, amin ma (és immár tizenkét éve) a magyarokhoz kell szólni. És fordítva: a magyaroknak a jelek szerint Orbán Viktor kell, neki hisznek, neki akarnak hinni, de legalábbis elégedettek azzal, amit tőle kaptak, és tartanak attól, hogy ezt elveszítik.
Nem mindenki, messze nem mindenki, de a parlamenti matematika szempontjából ez kevésbé fontos. A társadalmi megosztottságéból azonban feltétlenül. De úgy tűnik, ez is Orbán Viktornak jó. Ő ugyanis ezt nem elsimítani akarta, hanem kihasználni. Erre építette a harcát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.