A MÉLYÁLLAM MÉLYSÉGE

MÉRCE
Szerző: LOSONCZ ALPÁR
2022.04.15.

Sokan csak akkor kapták fel a fejüket, amikor egyes munkatársak-szövetségesek a mélyállam áldozataként mutatták be a regnáló (2016–2020) amerikai elnököt, Donald Trumpot. Ám a helyzet nem nagyon kedvezett a tisztánlátásnak.

Először is a nárcisztikus, baseball sapkában szívesen fényképezkedő, Washingtonban inkább jöttmentnek és agyrémnek tartott volt amerikai elnök soha nem volt jó cégérе a gondolkodásnak. Elementáris műveltsége híján nem tőle tanulhatunk arról, hogyan gyűrte le, végezte ki a mélyállam a Kennedy fivéreket, vagy hogy milyen módon találták meg elődei, mint Clinton vagy Obama a kompromisszumokkal telített modus vivendit a mélyállam szerkezetével. És nem a tudatlan Trump, vagy éppen a jobboldaliság lázában égő emberei fognak segíteni nekünk abban, hogy gondosan lehántsuk a silány összeesküvés-elméletek selejthajtásait a mélyállam problémájáról.

Másodszor, azok, akik folytonosan szörnyülködtek a zsenáns elnök megválasztása okán, azaz ellenfelei, a demokraták, soha nem értették meg, hogy milyen hajtóerők működtek itt közre, és milyen csomósodott társadalmi ellentmondások dobták trónra az outsider Trumpot. Aki persze rászolgált volna a komoly bírálatra ̶ az állítólagosan halódó, fehér Amerika fészekmelegének visszahódítását célzó programja rettenetes volt. Ám a demokraták ̶ beleszédülve a háborúskodásokba, a saját vélt progresszivitásukba, valamint a hozzájuk tapadó ideológiai korlátok okán ̶ nem a keserű társadalmi lényeget keresték, hanem Trumpra igyekeztek rátapasztani az orosz segítséget élvező, becstelen szélhámos stigmáját...