A LEGFŐBB OK

FACEBOOK
Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.04.06.

Sok mindenről esik szó a súlyos vereség apropóján, nagyon helyesen, ám meggyőződésem, hogy ezek sorában az egyik legjelentősebb és legmeghatározóbb tényező a legelemibb demokratikus politikai, jogi és erkölcsi szabályokat és követelményeket páros lábbal tipró, azokat meggyalázó és semmibe vevő, rendszerszíntű, de az ellenzék által idejekorán vagy kellőképpen fel nem ismert, netán kevésbé jelentősnek vélt, ám az Orbán-rezsim strukturális részét képező, legalább nyolc éve folyamatosan fenntartott, azaz nem csak a választások idején működtetett választási csalás intézményének aprólékosan kidolgozott, s hatalmas állami pénzekből realizált mechanizmusa és vezérelve. A választási-, vagy kampányidőszak csak csúcsra járatja a négy vagy inkább nyolc éve rendületlenül fenntartott és működtetett rendszert, amelynek részelemeit, ha csak önmagukban látjuk és elemezzük, legfeljebb annak megállapításáig juthatunk, hogy „nahát, már ezt is meg merték tenni ” (most csak a médiánál maradva: beszántották, megszüntették, lenyúlták, okkupálták ezt is, meg azt is), miközben minden egyes „nahát, ezt is meg merték tenni” logikus része a választási csalás nagy és permanens folyamatának, taktikailag és stratégiailag, mint megannyi részfogaskerék, egyre tökéletesebben és egyre finomabb hangolásban illeszkedve a választás elcsalásának vezérelvéhez. Nem retorikai túlzás azt állítani, hogy az Orbán-rendszer leglényege: mindenáron, a legpiszkosabb eszközöket is igénybe véve hatalomban tartani önmagukat, s megőrizni valamennyi kiváltságukat, hiszen ez az egyetlen garanciája és biztosítéka annak, hogy négy (nyolc stb.) éven át háborítatlanul azt tesznek, amit csak akarnak. Éppen úgy, ahogy az Alaptörvény nevű tákolmánynak is a legfőbb funkciója, hogy kőbe vésse az Orbán-rezsim örök fennmaradását.
Pedig az ellenzéknek sok tennivalója lehetett volna, egészen az ellenállás legkülönbözőbb formáinak kitalálásáig és megszervezéséig. Sikeres példákat találni a világ különböző részein, de persze lehetett volna innovatívnak is lenni. A világ közvéleményét egyértelműen tájékoztatni kellett volna – az egyszerűség kedvéért most megmaradva a média példázatánál – hogy a legszennyesebb pártpropagandává züllesztett „közmédia” és az MTI, az ellehetetlenített Klubrádió, a likvidált Népszabadság, a gátlástalanul elrabolt Origo és a felismerhetetlenségig széttrancsírozott Index, stb., stb., vagy ami bizonyos tekintetben még kártékonyabb, ám az ellenzék által még most sem appercipiált valóság, tudniillik a hatalmas kegyúri kormánypénzek és kormányjóindulat általi támogatás ellenében engedelmesen üzemeltetett televízió és újabban rádió, amely az ellenzékiség illúzióját keltve szakmányban vezet félre százezreket, milliókat, szóval hogy mindezek nem egyes részleteikben felháborítóak és elemzendőek, hanem egészükben ugyanannak a rendszernek a nélkülözhetetlen elemei, kellékei és fenntartói.
Nem elég különálló disznóságokként felemlegetni a megtörténteket, hanem együttesen és rendszerszerűen szükséges látni és láttatni az egyes mozaikdarabokat, amelyek közösen a strukturális választási csalásra épülő Orbán-rezsim lényegéhez vezetnek el.
Az emlékezetes „Mi sohasem akarnánk elhallgattatni olyanokat, akik nem értenek egyet velünk” hatalmas nevetést kiváltó szemforgató hazugsága nem az állami cenzori hivatal nemlétéről tett őszinte tanúvallomás volt, hanem az Orbán-rezsim strukturális lényegének, a választási csalásra épülő valóságának elszólásszerű kimondása.

ITT OLVASHATÓ