Szerző: SZ. BÍRÓ ZOLTÁN
2022.03.09.
Ennek a kölcsönös politikai akaratnak lett az eredménye az 1972-ben megkötött SALT I., majd a hét évvel később aláírt SALT II. szerződés. Gorbacsovval azonban ez a folyamat új fázisába lépett, és immár nem a meglévő képességek korlátozásáról tárgyaltak, hanem azok csökkentéséről. Ennek eredményeképpen született meg 1991 nyarán a START I. megállapodás, ami a stratégiai hordozóeszközökre – ballisztikus rakétákra, nagy hatótávolságú repülőkre és tengeralattjárókra – felszerelhető nukleáris robbanófejek és a hordozó eszközök számát is csökkentette. Ez a folyamat a későbbiekben sem állt le. Már a Szovjetunió felbomlása után született meg 1993-ben a START II. szerződés, amit ugyan az amerikaiak nem ratifikáltak, az oroszok pedig csak egyoldalú kiegészítésekkel együtt tették ezt meg, ennek ellenére a felek kölcsönösen tartották magukat az abban foglaltakhoz. 2010 áprilisában – amikor formálisan ugyan nem Putyin volt az első számú orosz vezető, de mindenki tudta, hogy a végső szó nála, és nem az akkori elnöknél, Dmitrij Medvegyevnél van – kötötte meg Oroszország és az Egyesült Államok a START III. szerződést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.