SORBAN ÁLLVA

REZEDA VILÁGA
Szerző: Rezeda
2022.03.16.

Amennyire lelkes volt a kedves vezető békemenetileg, hogy két napon át szinte fél óránként posztolt a nagy készülődésről, akárha húgyos kisovis a Jézuska-várásról, hogy már csak két óra, már csak fél, hogy mindjárt indulunk, nos, ahhoz képest nem láttuk őt a sorokban. Sőt, az első vonalban maga Gáspár Győző nézegetett bambán, mert ugyan kik vagyunk mi, hogy kognitív készségeket fölrójunk akárkinek is, no de azért mindenki Győzikéjén erősen látszottak a zavarok, hogy azt sem tudja hol van és miért, és netalán az sem, miért került oda. Erre nézvést volna ideánk, hogy elnyűlődtek a zebrás kispárnák, és újakat kell beszerezni. Tehát a pénz.

Viszont nem Gáspár Győző elmélkedésünk tárgya, egyáltalán. Ám, ha már a nevét és a búbánatos képét adta a ganyéhoz, nem kerülhető meg az említése, mert szimbolikus. Megértük, hogy ikon lett belőle is, annak a megmásíthatatlan és örökre belénk ivódó képe, ahogyan a lé határozza meg a tudatot, hogy előbb-utóbb mindenki leborul, és nekilát morzsákat szedegetni. Ki többet, ki kevesebbet, ott turbékolnak az ostoba képű galambjaink a szétszórt száraz zsömledarabok közt, míg a nagyok a kondérnál tolakodnak. S ha most olybá tűnnék, hogy valami morális minimumot akarnék emlegetni újólag, az is értelmezési hiba volna, vagy tárgybéli tévedés.

Mert agyonnyom az a jobboldali erkölcsi fölény, ami süt reám a falakon lévő feszületből, ami alatt fődögél a velőspacal. És ezzel végeztünk is, mert eljutottunk oda, ahonnan indultunk, hogy a kedves vezető hiányzott a sorból. Nem tartott duci ujjaival utcán átívelő molinót, emelt magasba műanyag feszületet, és nem vállalta annak az ódiumát, hogy kifütyüljék őtet az ablakokból szerte a városban, amerre a menet haladt. Mert ez is volt hosszú évek után igazi nóvumként, hogy a győztes és mindenkit lehengerlő – valamint morális, sőt pláne intellektuális fölényként – vonuló békehadakat kinyilvánított ellenérzések kísérték az ablakokból.

A mosolyok tehát nem voltak zavartalanok egyáltalán. Tudta ezt a kedves vezető előre, és lelki – valamint fizikai – egészségét őrzendő nem állt be a sorba az övéi élire, vagy csak simán átverte őket (is), az soha ki nem derül, csak sejthető nagy bizonyossággal. Pedig, mint a képek is tanúsítják, kebelbéli cimborája, a nagy keresztény vadász, az éjszakai törvénybeterjesztő ott vonult a bizonytalan, málésan félő arcú zebrabolond showman mellett. A NER második embere, a miniszterelnök-helyettes, akivel bizonytalan állagú választási győzelmek után félrészegen a színpadon óbégatni oly jó. Az is ünnep nekik, ez is az lett volna, de nem lehetett ezek szerint tökéletes egyáltalán...

ITT OLVASHATÓ