ORBÁN VIKTOR BAKANCSOT HÚZ…

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2022.03.19.

Ha valaki kinyit egy vidéki újságot, mint nekem volt szerencsém az Észak című lapba belepillantani, akkor azt tapasztalja, hogy gyakorlatilag nincs háború a közvetlen szomszédunkban, ellenben a menekülők számára Magyarország képes munkát biztosítani. De a fővárosi, országos terjesztésű lapoknál sem lehet mást tapasztalni: ott a miniszterelnök határszemléje dominál; hogy mi történik Ukrajnában, azon belül Kijevben, vagy Mariupolban, az teljesen mellékes.

Nem állítom, hogy a központi sajtóirányítás ilyen természetű működése meglep; minden magára valamit is adó diktatúrában pontosan meghatározzák, hogy a hatalom alá rendelt nyilvánosság mit és hogyan írhat meg, hogy kell egy-egy eseményről tájékoztatni. Kétségtelen: Magyarország – egyelőre – egy kissé fogyatékos diktatúra, a rezsimnek még nem sikerült mindent és mindenkit maga alá gyűrnie, ezért aztán vannak hézagok, ahol kiszivároghat a valóság is. De, ha ez így megy tovább, azaz április 3-a nem hoz változást, akkor csak idő kérdése, hogy a szabadság és a nyilvánosság még nem megregulázott részei is betörjenek.

Nem mondom, az Orbán-rezsim tizenkét éves működése ugyan szép fokozatosan érte el a mai állapotokat, az ukrajnai háború azonban némileg megakasztotta a folyamatot. Hazánk ugyanis – egyelőre – még tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, márpedig ezen szervezetek tagjai teljes egységben ítélik el az orosz agressziót, annak nevezve, amit lát, tehát agressziónak. Nálunk viszont zavar keletkezett a rendszerben; Orbán orosz-Putyin barátsága tudniillik átállította a hívőket; a hajdani orosz-ellenes Vezérüket követve, barátai lettek az egykori szovjeteknek. Orbán ’89-es elhíresült fellépése a múlt ködébe veszett, legalábbis annak igazi tartalmi része. Az akkori „szovjet katonákat haza” követelésből csak annyi maradt meg, hogy az ő hősük – Orbán – már akkor is a legjobb politikus volt, és hiába mondja mostanság az akkor hangoztatott elveinek az ellenkezőjét, erre a tábor nem akar emlékezni. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Németh Zsolt „ruszkik haza” kiáltványa: a megzavarodott fideszesek nem a „ruszkiknak” estek neki kommentjeikben, hanem a Fidesz egyik legprominensebb, külügyekben jártas személyének. Miért is tennének másként, ha egyszer a nekik szánt nyilvánosság változatlanul óvatosan bánik Putyin inváziójával, ahogy a bevezetőben jeleztem: nem a harci eseményekről számolnak be, hanem Orbán határszéli vitézkedéseiről...

ITT OLVASHATÓ