ORBÁN HINTAPOLITIKÁJA MÁR NEM PUTYINNAK, CSAK AZ M1 NÉZŐINEK SZÓL

MÉRCE
Szerző: KOVÁCS DOMONKOS
2022.03.12.

Magyarország keleti határánál február 24-én, reggel öt órakor, ahogy az orosz tankok átlépték a demarkációs vonalat, kitört a 21. század első nagyszabású, államközi, európai háborúja, és ezzel együtt a szemünk előtt omlott össze mindaz, ami eddig biztosította Európa biztonságát. Minden szabály, szokás, biztonságpolitikai doktrína és kánon érvényét vesztette, és a hamvakból egy új Európa, egy új NATO látszik felemelkedni.

Az eddig asszertív külpolitikától és 2% fölötti védelmi költségvetéstől mint a tűztől ódzkodó, külpolitikai direktíváiban és érdekeiben heterogén Európa pálfordulást hajtott végre. Pár nap leforgása alatt egységes arcvonal, és soha nem látott koordináció és kooperáció jött létre. Megindultak a fegyverszállítmányok Ukrajnába, egységesen támogatott szankciók újabb és újabb hulláma ássa alá a hadviselő orosz gazdaságot.

A második világháború végétől megkérdőjelezhetetlen külpolitikai alapvetést, miszerint a német állam nem fegyverkezik, hadseregére nem költ, háborúkat fegyverrel nem támogat, sőt, légterén fegyverszállítmányt át nem enged, Scholz kancellár sutba dobta.

A német hadi költségvetés a világ harmadik legnagyobbjává növekszik: Németország nyolcvan év hibernáció után visszatér a geopolitikai hadszíntérre. A közel évszázados svéd, svájci és finn neutralitás pedig tovatűnni látszik. Mindeközben, az Oroszországot célzó amerikai szankciókkal ez idáig igen szkeptikus európai államok összezártak, és átvették a kezdeményezést Washingtontól, sosem látott határozottsággal, kohézióval és gyorsasággal foganatosítva súlyosabb és súlyosabb szankciókat Oroszország ellen. A Transzatlanti szakadék hirtelen összezsugorodott. Ez igen nagy nyomást helyezett Putyin eddigi európai szövetségeseire, támogatóira, köztük Marine Le Penre, Éric Zemmourra, Nigel Farage-ra, Geert Wildersre, Alexander Gaulandra, Matteo Salvinire, és legfőképpen Orbán Viktorra, mint a felsoroltak közüli egyedüli kormányfőre.

Orbán Viktor kutyaszorítóba került. A magyar kormányfő az elmúlt évtizedben opportunista módon közeledett Putyinhoz, és gazdasági előnyökért cserébe megpróbálta eladni a baráti Oroszország képét a saját szavazóbázisának, a magyar történelem fényében meglepő sikerrel. Ez a háború kitörése után teljességgel tarthatatlanná vált, és Orbán nehéz döntés előtt áll: mennyire tagadhatja meg az eddigi érdekbarátságot? Úgy tűnik, hogy Orbán egyelőre egy lábbal még a süllyedő orosz hajón áll, a kinyíló angolspárga másik végén pedig egyre beljebb Európában. A nyugatos fordulat végrehajtása mellett megpróbál átmenteni valamit az eddigi partneri orosz viszonyból a háború utánra...

ITT OLVASHATÓ