Szerző: GÁBOR GYÖRGY
2022.03.01.
Valamikor lenyűgözött egy szoprán hang, Anna Netrebko hangja. Egészen egyszerűen a reveláció erejével hatott rám például az a 2006-os salzburgi Figaro házassága, amelyet Claus Guth zseniális rendezésében, a Bécsi Filharmonikusokkal, Nikolaus Harnoncourt dirigálásával, Ildebrando D’Arcangelo és Anna Netrebko főszereplésével adtak elő. Egy gyönyörű nő, remek színpadi jelenség, aki olyan érzelmeket, játékosságot és indulatokat volt képes megszólaltatni, finom arányérzékkel és eleganciával, amihez foghatót már régen hallottam. És sorolhatnám a nagy szerepeit, a Traviatát, a Szerelmi bájitalt, A puritánokat, a Bohéméletet vagy a Lammermoori Luciát.
Aztán valami történt. A szépség kifejezetten hátrányára megváltozott, a hangjával vagy szerepfelfogásaival pedig valami történt. Nem sorolom, de nem is oly rég kimondottan elkeserítő volt a Macbeth-ben, vagy a Toscában, ahol teljesen átgondolatlan, minden emberi érzelemtől mentes, kiszámított gesztusokra építő jéghideg „profizmust” hallottam csupán, semmi egyebet.
Nem vagyok elfogult semmilyen irányban. Most csak a zenei példáknál maradva Furtwänglert minden idők öt legkiválóbb karmestere között tartom számon, a nácikkal kollaboráló Mengelberget szintén a legnagyobbak közé sorolom, s noha Wagnerről és Wagnertől sokat olvastam, ez sem akadályozott meg abban, hogy faljam zenéjét.
Anna Netrebko és azeri férje, a tenor Yusif Eyvazov hatalmas rajongói Putyinnak. A férjet kevésbé ismerem, de Netrebko sem színpadi jelenségként, sem hideggé és rideggé vált hangjával már nem érdekel. Szerepfelfogásait manapság bántónak, sértőnek, néhol kifejezetten agresszívnak érzem, valamennyit számító és biztosra menő „profizmussal” letudottnak.
Netrebko ma már Bécsben él, osztrák állampolgár, s közben onnan gyűlöli a nyugati világot. Egy helyen így írt: „Különösen felháborító, hogy a nyugaton élő emberek, kényelmesen ücsörögnek otthonaikban, nem rettegve életükért, s közben bátornak tettetve magukat, „harcot mímelve” ártatlan művészeket kevernek bajba, akik semmiről sem tehetnek. Micsoda képmutatás! Az emberiség szemetei, akik a saját megítélésük szerint a „jó” oldalon állva mindent megengednek maguknak, kifogást találva tisztességtelen viselkedésükre. Ők ugyanolyan gonoszok, mint az elvakult agresszorok, álljanak bármelyik oldalon is.”
Ma épp arról lehetett olvasni, hogy az orosz-ukrán háború miatt a házaspár lemondta a dániai koncertjét. Semmit sem értettem az egészből: miért kell egy dániai koncertet lemondani? Aztán kiderült: a dán város kulturális főtanácsnoka azt javasolta a városi színháznak, hogy mondja le minden Putyin-barát művész meghívását, s ennek ment elibe a házaspár. Közben, mint olvasom, hasonló döntést hoztak Bécsben, Párizsban, Londonban, New Yorkban és másutt, visszamondva a Putyin politikáját rajongva és kritika nélkül támogató, Netrebko, Gergiev és Macujev koncertjeit.
Lehet ezzel szimpatizálni, s lehet ezt elutasítani, döntsön mindenki maga, meggyőződése szerint. A fő kérdés az, hogy kiszolgálhatók-e a diktátorok, a háborús bűnösök, az emberiséget félelemben tartó eszement akarnokok büntetlenül, kiváltképp azok részéről, akik cseppet sem kiszolgáltatottjai a rendszernek?
A szigorú állásfoglalás helyett én inkább elmesélném, mit mondott évekkel ezelőtt Netrebko a Newsweekben arra a feltételezésre, hogy Putyin szeretője volna. Netrebko erre öntudatosan az alábbiakat felelte: „bárcsak igaz lenne a pletyka! Imádtam volna… ő egy nagyon vonzó férfi, erős, teli férfias energiával.”
Anna Netrebko fenti szavai számomra azonos értékűek a leendő magyar államfőnek, Novák Katalinnak az elhíresült fülbevalójával. Anna Netrebko nyilatkozatához képest ez persze kicsi, sárga, savanyú, de a miénk.
Azaz Novák Kataliné.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.