Szerző: BÓDIS ANDRÁS
2022.03.29.
Elképesztő vagyonfelhalmozási hajrát bonyolít a választások előtti utolsó hetekben Tiborcz István. A 2013-ig Simicska Lajos árnyékában, majd átláthatatlan cégek rejtekében működő vállalkozó bő négy éve építi önálló üzleti karakterét és a BDPST-márkát. Nemrég még eseményszámba ment, hogy megvett egy-egy régi házat, szállodának való ingatlant, a minap viszont már bankpiaci szereplővé avanzsált a NER-elitet és Gattyán Györgyöt kiszolgáló Gránit bekebelezésével – frissen szerzett alapkezelője pedig 460 milliárd (!) forintnyi befektetést menedzsel. Ez persze nem mind az ő vagyona, de az biztos, hogy a százmilliárdosok ligájába tartozik. Magánérdekeltségei mostanra 77 milliárdra rúgó adósságállományt görgetnek, Tiborcz mégis szüntelenül megy előre (nem hátra) – mintha tudná, hogy kiapadhatatlan „malacperselyek” segítik majd a hitelei törlesztését.
A mostani Ukrajna-ellenes agresszió hatására sok-sok ország tesz arról, hogy Vlagyimir Putyin kedvenc oligarchái ne élvezhessék a jachtos-magánrepülős csillogást. Noha a magyar politikai vezetéssel lényegében egy tulajdonosi körbe tartozó „nemzeti nagytőkéseket” nem fenyegetik hasonló nemzetközi szankciók, azért az ő életük sem csak játék és mese. A szomszédban zajló háború ugyanis bizonyította: létezik olyan helyzet, amelyben hirtelen relativizálódik a „sérthetetlen” kaszt magántulajdonának szentsége. Ezért is érthetetlen, hogy az Orbán Viktor lányával házastársi vagyonközösségben „működő”, tehát a miniszterelnökhöz a lehető legközelebb álló Tiborcz István miért írat újabb és újabb ingatlanokat, szállodaprojekteket, bankot és alapkezelőt a saját, illetve cége, a BDPST Group nevére. Pláne, hogy a nagybevásárlások forrásának eredetéről nem beszél transzparensen a kormányfő veje (értsd: minden üzleti titok) – így az újságírók is vállalati mérlegekből, cégbírósági feljegyzésekből, tulajdoni lapok alrovataiból, a hitelbiztosítéki nyilvántartásból próbálják megérteni a „matekot”, ám a számokból valahogy nemigen lehet kiolvasni a valóságot.
Konkrétan: ahogy az alábbi gyűjtésünkből és táblázatunkból látható, Tiborcz saját érdekeltségeit már 76,8 milliárd forintnyi banki adósság terheli – a nem az ő vagy a BDPST nevén lévő, de hozzá mégis nagyon-nagyon közel álló cégek kölcsöneit pedig 55,56 milliárdra kalkuláltuk az általunk elérhető dokumentumok alapján.
Ez mindösszesen bő 132 milliárd forintnyi visszafizetendő hitelt jelent, melynek háromnegyedét a Mészáros Lőrinc formálódó bankholdingját alkotó MKB–Takarék–Budapest Bank-trió biztosította. A maradékot pedig a Tiborcz István által most megvett Gránit Bank, valamint az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank.
A felcsúti érdekkörtől, a családtól és a kormányzattól független finanszírozóknak tehát esélyük sincs a „kölcsönök hercegénél”, utóbbi pedig úgy vásárol, mintha nem lenne holnap – vagy legalábbis mintha nem lenne brutálisan eladósodva. Bár a Gránit és a Diófa Alapkezelő nyilván alkalmas a „pénztermelésre”, a Tiborcz-féle futó óriásfejlesztések (Hotel Dorothea és Adria-palota a pesti belvárosban, más hazai és külföldi szállodafelújítások és egy svábhegyi szabadidős komplexum kialakítása) viszont emésztik a forrásokat, ráadásul az üzletember nagyságrendekkel több érdekeltséget vesz, mint amennyit a likviditása érdekében elad. A számokból nemigen következhet más, csak az, hogy a Mészáros-kitettség Tiborcz számára édes terhet jelent, és valahol kell lennie valakinek, aki valamikor ezt az egész lufit stabilizálja. A legrosszabb esetben bedőlnek szépen a hitelek, és minden a közpénzekkel „megtámasztott” kolléga bankjára száll (azaz marad körön belül)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.