HÁBORÚBA PROVOKÁLT OROSZOK, ESÉLYTELEN MAGYAROK? 1848-49 VELÜNK ÉLŐ MÍTOSZAI

VÁLASZ ONLINE
Szerző: HERMANN RÓBERT
2022.03.14.

A forradalom és szabadságharc történetéhez számos mítosz és legenda kapcsolódik. Ezek egy része még „a nagy év” alatt vagy közvetlenül utána keletkezett (elég, ha a Görgei elleni árulási vádra gondolunk), de vannak közöttük olyanok, amelyek elterjesztésében a későbbi korok történetírása is jeleskedett. Hermann Róbert történész, a Magyar Történelmi Társulat elnöke az alábbiakban ezek közül mutat be négyet.

I. NEMZETISÉGI KÉRDÉS

Az 1945 utáni évtizedek történetírása és publicisztikája sikeresen gyökereztette meg a közvéleményben azt a nézetet, hogy a magyarok és nem magyarok 1848-1849-es tragikus összecsapásáért az alapvető felelősség az 1848 tavaszán birtokon belülre került magyar politikai elitet terhelte, miután nem volt hajlandó elfogadni a társnemzetek jogos igényeit. Ez az elképzelés lényegében a kiegyezés kossuthi kritikájáig megy vissza, s a 20. század eleji polgári radikálisok történelemszemléletének is meghatározó eleme volt, amit – utólag úgy tűnt – a Habsburg-monarchia, s azon belül a történelmi Magyarország 1918. évi felbomlása is igazolt.

Ebből fakad az máig élő vélemény vagy feltételezés is, hogy ha a magyarok kicsit nagyvonalúbbak az egyes területeken és együttesen többséget alkotó „kisebbségeikkel”, a forradalom és szabadságharc is másként végződhet. Az ilyen vélemények és feltételezések nehezen igazolhatók és ugyanezen okból nehezen is cáfolhatók. Jómagam úgy vélem, hogy a magyarok és társnemzetek szembekerülése többé-kevésbé törvényszerű volt.

A horvátok esetében már a reformkorban megvoltak ennek előzményei, a szerb nemzeti mozgalom 1848 áprilisától egyenes úton haladt a konfrontáció felé, s az erdélyi román nemzeti mozgalom is alapvető kérdésekben került szembe a magyar nemzeti mozgalommal, elég, ha az unióra gondolunk.

A horvát és a szerb mozgalmat 1848 tavaszától, illetve őszétől „foglyul ejtette”, s 1849 augusztusáig szilárdan kézben is tartotta a császári és királyi (továbbiakban cs. kir.) katonai hierarchia. Ebből a szempontból teljesen mindegy volt, hogy mit gondolnak egyes újságírók Zágrábban vagy a hatalomból kiszorított demokrata értelmiségiek Zimonyban vagy Pancsován. Az „alulról szerveződő”, de a keretek végleges kialakításához az erdélyi cs. kir. katonaságtól jókora segítséget kapó román felkelés pacifikálására lett volna még talán a legtöbb remény, de még ha ez megtörténik is, magyar oldalról legfeljebb 10-15 000 katona szabadult volna fel, s igencsak kétséges, hogy az erdélyi magyar falvak és városok feldúlásában nagy jártasságot eláruló, de nyílt ütközetben soha nem diadalmaskodó román felkelők bármire is használhatók lettek volna az orosz és osztrák intervenciós csapatokkal szemben. Azaz, még ha részben vagy egészben meg is valósul a nagy Kárpát-medencei összeborulás, ez aligha képes katonai eszközökkel semlegesíteni az orosz intervenciót...

ITT OLVASHATÓ