HA PUTYIN GYŐZ, SOKAN VISSZA SEM MENNÉNEK – RIPORT KÁRPÁTALJÁRÓL

MÉRCE
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2022.03.03.

Kárpátalja a hét elejére hatalmas átutazó övezetté változott. Az ország minden részéről érkeznek ide ukránok, vendégmunkások, nigériai és indiai diákok és munkások, akikhez a határzónában ukrajnai magyarok csatlakoznak. Némelyikük útját néhány percen, néhány órán keresztül követve az ukrán társadalom sokszínűségével is közvetlenül szembesülhettem, ahogy az is kiderült, az emberek nem csak a háborút, de egy Putyin szája íze szerint rendezett békét is elviselhetetlennek tartanának. Útzáró riport Kárpátaljáról.

Hétfő reggel a megszokottnak megfelelően nem volt fűtés a Kárpátalja Szállóban, és épp melegvíz sem, a villany viszont stabilan működött, továbbá némi extra fizetség fejében klasszikus szállodai reggelit is felszolgáltak (omlett párizsival és sajttal, vegyes saláta, kávé). Azt nem tudni, hogy az infrastrukturális hiányosságoknak éppen a szálló elöregedett rendszerei, vagy az egész országot sújtó tüzelőanyaghiány volt az oka, mindenesetre békeidőben valószínűtlen, hogy ilyen körülmények között üzemeltetnék az épületet, aminek ordítóan szüksége lenne legalább némi karbantartásra. Mindazonáltal ha a város többi távfűtött lakásában is hasonló volt a helyzet, az továbbra sem fest rózsás képet az ungvári mindennapokról.

Tekintve hogy úgy határoztunk a reggeli szerkesztőségi megbeszélésen, hogy a Mérce üzemszerű működése érdekében ideje visszatérnem, a napi agendám a határhelyzet felmérése, és a menekülők útvonalának személyes kipróbálása volt (más lehetőségem egyébként sem lett volna a hazajutásra).

Hasonló tervekkel készültek az indiai egyetemi hallgatók is, akikkel a hotel halljában találkoztam. Kilencen jöttek Zaporozsjéből, Ukrajna dél-keleti részéből. A Dnyeper folyó partján elterülő város fontos egyetemi és ipari központ, emellett itt található a direkt e célra épített Enerhodar település mellett Európa legnagyobb atomerőműve, egy nagy hőerőmű, valamint a dnyeperi vízerőmű – vagyis a városnak az ország energiaellátása szempontjából is fontos szerepe van.

Nem utolsó sorban pedig addigra néhány tucat kilométerre közelítette meg az orosz hadsereg. Beszélgetőpartnereim ennek hatására döntöttek a távozás mellett, először vonattal Lvovba, majd Ungvárra mentek, ami 24 órába telt nekik. Terveik szerint onnan mennek tovább Csapra, ahonnan szintén vonattal terveztek tovább menni Magyarországra. Ez, mint később meggyőződtem róla, sikerült is nekik. Ungvár számos vonat végállomása, ezek a vonatok pedig megállnak Csapon is – számos, az ukrán vasúthálózatot kevésbé ismerő külföldi viszont valószínűleg nincs ezzel tisztában. Mindazonáltal azt is megtudtam, hogy hétfőre szerveztek egy evakuációs vonatot is, ami a dnyeper-menti városból egyenesen Ungvárra vitte az embereket...

ITT OLVASHATÓ