Szerző: HALÁSZ NIKOLETT
2022.03.26.
Ezt Elek István közíró, politikus mondta Veiszer Alinda műsorában, amelyet egy jelképes összegért itt tud megtekinteni.
Elek István 1974-től a Debreceni Egyetem magyar–történelem szakán tanult, azt mondta, hogy ekkor alakult ki érzékenysége a közélet iránt. Rendszerkritikus magatartása miatt a rendszerben gondolkodó édesapjával komoly harcai voltak.
Irodalomkritikusként kezdte a pályáját, közéleti tevékenysége fontos mozzanata volt szerinte, mikor Csengey Dénes íróval együtt kiharcolták, hogy az egyetemükön legyen egy fali vitrin, amihez csak nekik volt kulcsuk, és ők bármilyen tartalmat kitehettek oda. Elek azt mondta, hogy az „önálló kritikus gondolkodás létjogáért” tették ezt. Közírói szerepre készült, ahogy ő fogalmazott: „az irodalmon keresztül jutottam el a direkt politikai közírói szerephez”. Beszélt arról, hogy Bibó István személye milyen meghatározó volt az életében.
1979-80 körül nem voltak még nagyobb politikai ambíciói, inkább elemzői szerepbe szánta magát. A Fiatal Írók József Attila Körében beválasztották azok közé, akik reformokat kezdtek el csinálni. Ekkor is már érezte, hogy párhuzamosan volt jelen a politikai ambíciója a közírói munkájával. 1985-ben a monori első értelmiségi találkozón szociológusokkal, szamizdatos értelmiségiekkel együtt a legfiatalabbként vett részt az eseményen.
A rendszerváltás után mégis teljesen más irányba ment, mint a társai. Amikor Veiszer Alinda ennek magyarázatára volt kíváncsi, azt mondta, hogy egy egész adás sem lenne elég ezt kifejteni:
„az én felfogásom szerint az egész 30 éves kisiklástörténetünknek itt van a gyökere”.
Szerinte a 2010 utáni végletes leromlása, fölszámolása a liberális demokráciának érthetetlen lenne az 1980-as évek végétől jellemző két meghatározó értelmiségi tábor viszonyának megértése nélkül: míg korábban népi–urbánus, majd szociálliberális–nemzeti, most jobboldali–baloldali tábornak hívják. Szerinte fokozatosan ment előre annak a politikai kultúrának a megsemmisítése, ami evidenciának tekinti, hogy a demokrácián belül egymást toleráló szereplők küzdenek. Kiegészítve azzal, hogy szerinte ez a küzdelem soha nem juthat el odáig, hogy a másik fél legitimitását megkérdőjelezze.
„Én ennek a jobbközép iránynak a legszélén vagyok, azon a szélén, ami érintkezik a balközéppel.”
A rendszerváltás után 1990–94 között a Magyar Demokrata Fórum (MDF) képviselője volt. Erről az időszakról azt mondta: ahogyan Csurka István és a többiek beszéltek Kis Jánosékról, az SZDSZ alapítóiról, abban olyan összeesküvés-mániák voltak, amiket ő nem tartott igazolhatónak. Ez is volt az oka annak, hogy őt is kizárták a pártból, mert ellentétbe került Csurkával, az MDF egyik alapítójával. Szerinte a nyelvhasználat, a retorika politikai jelentőségű üzenet, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni.
Az első Orbán-kormány idején a miniszterelnök tanácsadója volt, erről az időszakról később megfogalmazott kritikákat. Ezek a kritikák arról szóltak, hogy milyen változtatásokra lenne szüksége a Fidesznek, hogy biztosan folytathassa a kormányzást. Itt olyan témákat említ, mint a korrupciós ügyek kezelése, a konfliktusgerjesztés mérséklése. Ezeket azonban nem fogalmazhatta meg aktív politikai tanácsadóként.
Erről azt mondta:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.