EGYSÉG KÜLÖN-KÜLÖN

NÉPSZAVA
Szerző: MARKÓ BÉLA
2022.03.12.

Minden bizonnyal az idén is külön-külön ünnepeljük a magyar szabadság napját. Kormánypártiak és ellenzékiek, magyarországiak és határon túliak külön-külön szónokolnak majd arról, hogy mennyire fontos volt egykor a szolidaritás, és hogy eleink sem gondolkodtak egyformán, mégis képesek voltak közösen fellépni a nemzet érdekében.

Mert hát Kossuth, Széchenyi, Görgei, Deák és a többiek sok mindenről másképpen vélekedtek, de együtt szolgálták a közös ügyet, hangzik el újra meg újra az ünnepi beszédekben. Mint ahogy kötelezően szóba kerül az egyébként örökké renitens Petőfi Sándor, fontos költőink közt is a legfontosabb, aki a nemzeti emlékezet szerint ugyancsak részese volt mindvégig ennek az összefogásnak. Mindez igaz is, helyénvaló az egyetértést emlegetni március 15-én, de arról persze kevesebb szó esik, hogy a Nemzeti dal költője milyen csúfosan veszítette el a képviselő-választást 1848-ban, pedig most, választások előtt erről is lehetne beszélni. Mármint a népakarat manipulálásáról, ami százhetvennégy évvel ezelőtt is kiválóan működött, Facebook nélkül mellesleg. (Még azt sem teszem hozzá, amit mondani szokás, hogy nem is volt képviselőnek való az a zseniális fiatalember. Ugyan bizony miért nem? Hátha a sorsa is másképpen alakult volna akkor?) Szóval lesz az idén is utcasarok elegendő, hogy ki-ki elmondhassa a maga véleményét az egy és oszthatatlan szabadságról.

Emlékszem, a rendszerváltás utáni években hogyan csodálkoztunk rá ezekre a pártos, egymásnak üzengető magyarországi ünnepségekre, amelyek akkor is kampánygyűlések voltak, amikor egyébként semmiféle választás nem volt a láthatáron. Hiszen mi, erdélyiek 1989 előtt semmi módon nem ülhettük meg a magyar szabadságharc évfordulóját. Sem himnusz, sem kokárda, sem Nemzeti dal, semmi. Aztán a diktatúra bukása után, 1990-ben az első szabadnak hitt március 15-e néhány nap múlva véres erőszakba torkollott Marosvásárhelyen. A görgényvölgyi falvakból autóbuszokkal és teherautókkal behozott, botokkal felfegyverzett románok március 19-én megtámadták az RMDSZ székházát, az oda kirendelt katonaság tétlenül szemlélte, hogy mindent porrá zúztak az épületben, többeket súlyosan bántalmaztak. Akkor ütötték ki Sütő András fél szemét is. Másnap már polgárháborús helyzet alakult ki a városban, a magyar˗román összecsapásnak több halottja és sok száz sebesültje volt...

ITT OLVASHATÓ