Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2022.03.01.
Vasárnap Ungvár-Munkács-Beregszász-Ungvár kört tettem, hogy megnézzem, hogyan csapódik le a háború a jelentős magyar lakossággal rendelkező városokban a Kárpátalján. Az bizonyos, hogy nem segít a helyiek és az újonnan érkezettek közötti feszültségeken, hogy – nem kis mértékben periférikus elhelyezkedése miatt – Ukrajna legelhanyagoltabb régiója lett az egyik legbiztonságosabb.
A Kárpátalja Szálló kényelmi (avagy nézőponttól függően alapvető) szolgáltatásai változatos kombinációban mondják fel a szolgálatot. Míg vasárnap reggel melegvíz nem volt, ellenben ment a fűtés, este, mikor ezen sorokat képernyőre vetem, épp a fűtés nem működött, ami az éjszaka szempontjából kissé aggasztó. Mindenesetre a szobákhoz jár plusz pokróc, ami nem lebecsülendő segítség a jelenlegi helyzetben.
Én persze még könnyű helyzetben vagyok, hiszen néhány napot bárhogyan ki lehet bírni, ha azonban ez a helyzet a város többi panelházában is, az nem különösebben vidám, hát még egészséges. Kijevről nem is beszélve, ahol szombaton kilőtték a város fűtőművét is.
Persze lehet, hogy a háborús fűtőanyaghiányhoz és a spóroláshoz semmi köze ennek a fejleménynek, hisz egyrészt Ukrajna már évek óta ellenséges viszonyt ápol egykori legfontosabb gázellátójával, Oroszországgal, a donyecki szénbányák szakadárok kezén vannak, hovatovább Ukrajnában az infrastruktúra általános állapota alapján meglepő lenne, ha épp egy kárpátaljai város fűtőműve nem állna a széthullás határán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.