Szerző: ÉS
2022.03.11.
Tőzsér János
Mikor értünk meg egy zeneművet?
I N T E R J Ú
„megjelent ez a furcsaság a papíron”
Beszélgetés Seres Lili Hannával
K R I T I K A
Károlyi Csaba
Közel önmagunkhoz
Lángh Júlia: Hamuban sült manióka. Afrikai olvasókönyv. Közel Afrikához Alapítvány, Budapest, 2021, 214 oldal, 3500 Ft
Lángh Júlia több tucat regény alapján megpróbálja bemutatni, megérteni és megértetni, hogyan élnek az ő hősei. Azt mondja bevezetőjében, hogy a francia nyelvű afrikai írók gyakran írnak arról, milyennek látják Európát Afrikából nézve, bár ők szinte átmászhatatlannak látszó magas falba ütköznek. Az európaiak előtt nem tornyosul ilyen magas fal, mondja, de „nem is vagyunk kellőképpen kíváncsiak a feketének mondott földrészre”. Én tudok kíváncsi lenni, és el is olvastam mind a nagyon izgalmas és tanulságos regényrészleteket meg a hozzájuk fűzött kommentárokat, de a végén arra a megállapításra kellett jutnom, hogy Afrika, legalábbis a róla szóló, itt idézett komoly, realista, sőt naturalista szövegeket olvasva, sem nem egzotikus, sem nem idilli. Főleg nem idilli. Nem varázslatos és nem csodálatos – hanem sokkal inkább ijesztő hely. (Radics Viktória szerintem az afrikai élet szörnyűségeit kicsit elkerülve írt a könyvről a Magyar Narancsban február 17-én, épp ezért én most inkább ezekre koncentrálok, egyenlítsék ki a kritikák egymást.)Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Schüttler Tamás
Ex libris
Almási Miklós: Közeli jövőnk és a távoli jelen
Dán Porat: Keserű számvetés
Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen
Deborah Feldman: Exodus
Nagy Zsuka
Meztelenül
(Lilla)
Azokban az öltözőkben borzasztóan rosszul érezte magát. A csupasz testek között. Ahogy levették az alsóneműjüket, ahogy begyömöszölték a mellüket a melltartóba, ahogyan megtörölték magukat, vagy meztelenül, a törölközőt áttekerve mentek ide-oda, azt nem akarta látni. Ki akart rohanni friss levegőért, úgy érezte, összepréselik, belefullad minden látványba, és csak szorong, fáj a gyomra, nyomja a mellkasát, a torkát, az agyát valami nem jó. A sima testek azért zavarták, mert hivalkodtak és túl feszesek voltak, egészségesek és napbarnák. Kitették magukat meztelenül a tetőre valamiféle gőgnek. És ezek a testek úgy mozogtak, hajoltak, ahogy nem illett a szépségükhöz. A lenyűgözőségükben közönségesek, és valamiért úgy érezte, hogy hamisak voltak. És a kevésbé szép, mégis emberibb testek meg azért, mert hibásak voltak. Mind szemérmetlen volt. Túl biológiai. Szafaris. Az esztétikai szép is és a máshogyan szép is. Lilla folyton ki akarta lőni magát az űrbe, megpróbált sehová nézni, lehajtotta a fejét, de előtte magára vette a ruháját, úgy vizesen, áttetszett a fürdőruhája, ha a nagyanyja ezt nem engedte, bekucorodottt egy kinti, budi nagyságú kabinba. A szagától rosszul volt, és megalázónak érezte az egész leöltözést, letakarta a kis réseket, nehogy belássanak. Addig nem mozdult onnan, míg a nagyanyja nem kiabálta a nevét.Tovább
Kürti László
Placenta végnapomra
Aztán most, itt van egy Európa méretű áramszünet: egy kávét sem tudsz lefőzni, megáll a szív, elsötétül a hazádként szolgáló kontinens. Tapogatódzhatsz vakon. Se fűtésed, se fagyód, se szobafény, tévéd nem szolgál tovább, vized nincs, mert nem a közlekedőedények elve szerint éltél, aggregátor húzta fel eddig a vasas vizet a fúrt kútból. Elvek még vannak, elvileg ahhoz tartjuk magunkat, hogy bölcs asszonyom vagy, ahogyan eddig is voltál, de ha ezt kategorikusan jelentem ki, ha kiegyezem ezzel a minőségeddel, oda a halálos szerelem megújult esélye. Márpedig engem a halálos szerelmed érdekel, mit kezdhetnék veled másképp a fennmaradó negyven évre? Ha azt mondom, bölcs asszonyom légy, behúzom a féket, elidegenedsz, persze, azt csinálok, amit akarok, de mit is akarhatnék jobban tőled? A bölcsesség úgyis jön, a szerelem honfoglaló utócsapataként, fáradtan, ahogy a földművesek, állattartók, iparosok vagy hű asszonyok gyermekeikkel, mert új hazába érkezik a kimerült nép.Tovább
Nógrádi Gábor
Öregember a padon
Menekülök? Valamit el kell felejtenem? Vagy keresek valamit? Eszembe kell juttatni, amit elfelejtettem, vagy sose tudtam, de tudnom kellene, mielőtt meghalok?
Mókus a mókuskerékben. Pörgés. És erről az én koromban már az infarktus sem szoktathatna le.
Most azonban megyek sétálni, mert doktor Vértes meg a feleségem összefogtak ellenem, és azt mondják, hogy vagy sétálok, vagy kórház lesz a vége. A kórháztól pedig még a sétánál is jobban ódzkodom.
Sétálok a parkban, és látok egy könnyező öregembert az egyik padon. (Az öregembert úgy kell érteni, hogy még nálam is öregebb tíz-tizenöt évvel. De az is lehet, hogy csak öregebbnek látom. Esetleg magamat fiatalabbnak.)
Ül az öregember, nézi a gyerekeket, és könnyezik. Lassítok. Még nem tudom, hogy megállok-e, vagy sétálok tovább egészségügyi utamon, de mindenesetre tétován lépek egyet, kettőt.Tovább
Virágh Szabolcs
Linzer
A Délinél szállnak föl. A fiú negyvenes lehet, ő ül le az egyetlen szabad helyre. Az anya vele szemben áll, leng vállán a fekete retikül, ahogy beveszi a villamos a hosszú kanyart. Az apa szalvétát szorongat, tekintete gyorsan vált a vonatokról a fiára, majd vissza. A kanyar után leveszi szemüvegét, szárával kipiszkál néhány szöszt a szakállából, és hagyja, hogy a nyakában lógjon tovább. Érzi, hogy az anya belenyúl a hátizsákjába, és fél kézzel matat. – Éhes? – fordul oda. A nő tovább kutakodik, és csak azután válaszol, hogy visszahúzta a cipzárat: – Hosszú volt neki az út.
A nejlonzacskóban porhanyós linzerdarabok, megpróbálja kibontani, de megbillen az egyensúlya, ahogy a villamos továbbindul. Szélesebb terpeszbe áll, hogy újra nekilásson, de a férfi kiveszi a kezéből a zacskót: – Majd én.Tovább
Bankó-Erdősi Viktória
A hálátlan
Annyi rizst veszek ki, ami a nagykanálba laposan belefér. Hárítom a káposztát, hogy köszönöm, nem szeretem. Ügyetlenül lebontok némi húst a csontról. Hálás vagyok Dininek, jóízűen eszik, és közben beszél-beszél-beszél, a közelgő fellépésük előkészületeit ecseteli. Hosszan rágok egy falat húst, sehogy sem bírom lenyelni. Kapkodom a tekintetem a helyiségből nyíló két ajtó között, vajon melyik vezet a mosdóhoz. Nem merem megkérdezni, ismét belekortyolok a borba, leerőltetem a falatot. Érzem, ahogy végigcsúszik a nyelőcsövemen és megérkezik az üres gyomromba. Márta néni feláll, azt mondja, kint felejtette a pecsenyelevet. Dezső bácsi is elnézést kér, a szalonba megy, és jazzmuzsikát választ. Egy mozdulattal lehúzom a maradék húst a nyélről, és átemelem Dini táljába.Tovább
Zalán Tibor
2021, hévízi ősz
Zalán Tibor
Egalité
Zalán Tibor
Október első napjaiban
Csordás Gábor
Előhang egy készülő Miłosz-kötethez
Tolvaj Zoltán
Jászföld
Közel önmagunkhoz
Lángh Júlia: Hamuban sült manióka. Afrikai olvasókönyv. Közel Afrikához Alapítvány, Budapest, 2021, 214 oldal, 3500 Ft
Lángh Júlia több tucat regény alapján megpróbálja bemutatni, megérteni és megértetni, hogyan élnek az ő hősei. Azt mondja bevezetőjében, hogy a francia nyelvű afrikai írók gyakran írnak arról, milyennek látják Európát Afrikából nézve, bár ők szinte átmászhatatlannak látszó magas falba ütköznek. Az európaiak előtt nem tornyosul ilyen magas fal, mondja, de „nem is vagyunk kellőképpen kíváncsiak a feketének mondott földrészre”. Én tudok kíváncsi lenni, és el is olvastam mind a nagyon izgalmas és tanulságos regényrészleteket meg a hozzájuk fűzött kommentárokat, de a végén arra a megállapításra kellett jutnom, hogy Afrika, legalábbis a róla szóló, itt idézett komoly, realista, sőt naturalista szövegeket olvasva, sem nem egzotikus, sem nem idilli. Főleg nem idilli. Nem varázslatos és nem csodálatos – hanem sokkal inkább ijesztő hely. (Radics Viktória szerintem az afrikai élet szörnyűségeit kicsit elkerülve írt a könyvről a Magyar Narancsban február 17-én, épp ezért én most inkább ezekre koncentrálok, egyenlítsék ki a kritikák egymást.)Tovább
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább
Schüttler Tamás
Ex libris
Almási Miklós: Közeli jövőnk és a távoli jelen
Dán Porat: Keserű számvetés
Tolnainé Kassai Margit: Óvoda az óvóhelyen
Deborah Feldman: Exodus
Darida Veronika
A gyönyör ökonómiája
Michel Foucault: A szexualitás története IV. A hús bűnvallomásai. Fordította Sujtó László. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2021, 456 oldal, 4595 Ft
A meglepő cím (mely magyar fordításban még szokatlanabb) a Foucault-i életműben váratlan fordulatot, új kutatási irányt jelez. A filozófus az elmúlt évek „görög kalandozásai” után a kora kereszténység vizsgálatába kezd, pontosabban az egyházatyák (többek közt Alexandriai Kelemen, Tertullianus, Cassianus, Aranyszájú Szent János, Szent Ágoston) írásaiban a hús új problematikáját elemzi. A könyv három nagy fejezete a keresztény nemi élet ökonómiáját vázolja fel, részletesen kitérve a szűzi lét és a házas lét kérdésére. Mindez mégsem jelent gyökeresen új kutatást, hiszen az egyes fejezetek visszautalnak a keresztény szabályrendszer antik eredetére.Tovább
Nagy Hilda
Életformája: bizonytalanság
Anne Helen Petersen: Jöttünk, láttunk, elegünk van. A fiatal felnőttek és a kiégés. Fordította Tóth Enikő Mária. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021, 382 oldal, 4299 Ft
A szerző szubjektív hangja keretezi a kötetet, és bár a két vég között elhelyezett fejezetekben is megjelenik, mégis érezhetően másoknak akarja átadni a lehetőséget arra, hogy megszólaljanak. Így válik lehetővé ugyanannak a problémának sok esetben hasonló, de néhol látványosan eltérő vonatkozásaira rátekinteni. A Jöttünk, láttunk, elegünk van legnagyobb ereje abban áll, hogy a különböző történetekből képes követhető narratívát felépíteni, amely nemcsak a jelen állapotát vizsgálja, hanem már a milleniálok szüleinek időszakát is górcső alá veszi.Tovább
Gajdó Tamás
Hivatása: dramaturg
Radnóti Zsuzsa: Megmozdult irodalom. Kossuth Kiadó, Budapest, 2021, 430 oldal, 4800 Ft
Radnóti Zsuzsa, aki 1963-tól volt a Vígszínház dramaturgja, úgy vélte, hogy a kortárs alkotók műveinek színpadra segítését azzal szolgálja a leghatékonyabban, ha végigolvassa a huszadik századi magyar drámairodalom alkotásait, melyek közül néhányat párhuzamba állíthat a jelenkori törekvésekkel. Cselekvés-nosztalgia címmel 1985-ben megjelent első könyvét különös érdeklődés fogadta, hiszen a magyar avantgárd drámák mellett Pilinszky János, Mészöly Miklós, Hajnóczy József, Nádas Péter, Weöres Sándor színpadi műveit elemezte. Az 1991-ben kiadott Mellékszereplők kora az 1980-as évek drámáit vette számba – ebben már a „nagy generációt” követőkről is szólt. Füst Milán drámáiról 1993-ban irodalomtörténeti monográfiát írt, melyet egy évtizeddel később, 2003-ban a Lázadó dramaturgiák című műve követett. Ebben a tizenegy író – Mészöly Miklós, Sarkadi Imre, Csurka István, Eörsi István, Örkény István, Weöres Sándor, Nádas Péter, Kornis Mihály, Márton László, Spiró György és Kárpáti Péter – portréját közölte. A most kiadott életműkötet vázát a felsorolt művekből vett, némileg átszerkesztett, átdolgozott írások adják; kiegészítve néhány azóta született tanulmánnyal, melyek Esterházy Péter, Háy János, Székely Csaba, Térey János és Visky András munkáit mutatják be.Tovább
Vásári Melinda
A kaleidoszkóp prizmáiban
Ketten egy új könyvről – Láng Orsolya: Személyes okok. Prae Kiadó – Lector Kiadó, Budapest, Marosvásárhely, 2021, 76 oldal, 2790 Ft / 33 lej
Visszatérő élmény, hogy a bevett nyelvi fordulatok áthatják a mondottakat, vagy akár alakítják is a mondandót. Már a cím érzékelteti ezt, amennyiben visszhangzik benne a nyilvánosan megosztani nem akart indoklásra használt formula: „személyes okok miatt…”, vagyis pontosan az, ami általában rejtve marad. A címadó versben utal is erre a beszélő: „az igazi személyes ok / csak találgatható, mert mindenkinek / elegendő oka van a hallgatásra.” (40.) A kötet olvasásába még bele sem kezdett az olvasó, máris látszólag ellentmondásokkal találja szemben magát – a személy helyett csak árnyékával találkozhat, aki indítékainak megosztása helyett inkább a hallgatást választaná. Van mégis valami, ami hiteles és őszinte lehet a fentebbiek alapján, ez pedig éppen az explicitté tett torzító hatás, ami a személyesség és a médium lenyomataként, „árnyékaként” hírt adhat a személyes valóságról.Tovább
Balázs Imre József
Mozgó archívumok
Ketten egy új könyvről – Láng Orsolya: Személyes okok. Prae Kiadó – Lector Kiadó, Budapest, Marosvásárhely, 2021, 76 oldal, 2790 Ft / 33 lej
Láng Orsolya korábbi kötetei (Tejszobor, Bordaköz, Pályamatricák) mindannyiszor a személyesség határvidékein jártak, azt kutatva, mennyi mutatható meg és mennyi rejthető el a konkrétumokból oly módon, hogy azok mások számára is átélhetőekké váljanak. A Személyes okok ezt a problémakört már a kötetcímben, eleve felvállalja, és talán emiatt is jut legmesszebbre ebben az irányban. A Pályamatricák-kötetben a konkrétumokat sokszor vizuális elemek, fotók jelentették, ebből bontakozott ki a másikkal folytatott, már abban a kötetben is nyelvileg jól megmunkált dialógus. A Személyes okokból hiányzik a képi dimenzió anyagszerűsége, de sok helyen érezhetjük azt a kötet olvasása közben, hogy valamiféle ekphrasziszokat, rejtőzködő képek leírásait olvassuk.Tovább
Németh Gábor
„Boldognak kell elképzelnünk”
(HMJ Képek 2022, Artphoto Galéria, megtekinthető március 24-ig, kedden és csütörtökön 14–18 óráig, valamint előzetes egyeztetés alapján.)
Borbély László az Artphoto Galéria 51. (!) kiállítását Horváth M. Judit mobilos „fordulatának” szentelte, ami több szempontból is kivételes esemény. Egyrészt HMJ az egyetlen, aki immár harmadszor állít ki itt, ami a galéria ars fotograficájára nézvést minden bizonnyal üzenetértékű. Másrészt az sem fordult még elő, hogy egy kiállításon 413 fényképet tekinthessen meg a látogató.Tovább
Mélyi József
Kettős örökség
(Az Örökségünk című kiállítás március 19-ig látható a Q Contemporaryben.)
Ugyan a háttér borús, a horizont viszont tágas a Q Contemporaryban most zajló tárlat esetében. Dénes Andrea és Balázs Árpád gyűjteménye (érdekes, hogy bár két nagy magángyűjteményről van szó, mégis a férfinevek állnak elöl: Somlói–Spengler és Balázs–Dénes a hivatalos megnevezés), amelynek egy másik metszete néhány hónappal ezelőtt a Fugában volt látható, színvonalában tulajdonképpen vetekszik a Ludwig Múzeum új szerzeményeivel, amelyeket szintén most állítottak ki. Nemcsak a beszerzés időintervalluma – az elmúlt hét- nyolc-tíz év –, de a gyűjtés fókusza is hasonló a magán- és a közgyűjtemény esetében. Középpontban állnak a kortárs magyar tendenciák, háttérben a neoavantgárd fontos hatvanas-hetvenes évekbeli hazai pozíciói, és mellettük a kelet-közép-európai párhuzamok, vagy éppen ellenpéldák – a struktúrán kívül a nevekben is több az átfedés.Tovább
Wagner István
Dizájn Bauhaus és art deco közt
(Ruth Hildegard Geyer-Raack – Raumgestaltung der 1920er bis 1950er Jahre, Berlinische Galerie, válogatott művek az állandó kiállítás anyagából, megtekinthető április 18-ig)
A modern képzőművészet keretében a fotóra és architektúrára is koncentráló Berlinische Galerie sokrétű érdeklődését most egy kamaratárlatán demonstrálja, amelyet saját anyagából válogatott. A „főszereplő” a néhai országos hírű belsőépítész, faldekorátor, valamint textil- és bútortervező – Ruth Hildegard Geyer-Raack (1894–1975) –, aki a korabeli lakberendezési és iparművészeti szaklapokban (Innendekoration, Dekorative Kunst, Das Ideale Heim) elméleti vagy gyakorlati cikkek tömkelegét publikálta, és a kölni nemzetközi „térkiképzési” seregszemle (IRA – Internationale Raumausstellung) művészeti vezetője, valamint egyetlen női résztvevője is volt.Tovább
Báron György
Brűgölő
(Melegvizek Országa. Magyar–szlovák film. Rendező-forgatókönyvíró: Igor és Ivan Buharov)
Fentebb – a magam számára is – igyekeztem összefoglalni az összefoglalhatatlant, ám Igor és Ivan Buharov filmje több ennél: nem racionális, hanem érzéki élmény. Nem állítom, hogy maradéktalanul értem, de S8-as kamerával fölvett, roncsolt, erős színekben tobzódó képeinek minden pillanatát élveztem. S alighanem ez a lényeg, elvégre az ember az összes gagyi tévésorozatot érti, csak – éppen ezért – nem élvezi. Mert nincs titka, világa, ami több a puszta sztorinál. Buharovék, szinte utolsó mohikánként, következetesen építgetik avantgárd életművüket.Tovább
Rákai Zsuzsanna
Élethalál
(L’Arpeggiata, Rolando Villazón, Céline Scheen, Christina Pluhar – Művészetek Palotája, 2022. március 4.)
A bővérűen öntudatos megszólalásmód elsősorban a két tenorra, Cyril Auvityre és Rolando Villazónra volt igaz, de – a mindig kifogástalan Céline Scheen és Valer Sabadus mellett – Benedetta Mazzucato is mély benyomást keltett kissé nyersen induló, ám lenyűgözően meggyőzővé teljesedő jelenetével, amelyben Silvia nimfaként Euridice haláláról értesítette a dermedt Orfeót. Az estét végül Villazón lehengerlő Tankréd-elbeszélése koronázta meg, amely a mexikói születésű világsztárt dramaturgiailag is a többi szereplő fölé emelte, hogy ne pusztán a műsorlapon, de a valóságban is első legyen az egyenlők között.Tovább
Molnár Zsófia
Szűkszavú szimultán
(Melancholy Rooms, Katona József Színház, március 5.)
Olyan jó lenne nem nagy szavakat használni arra, amit a Katona József Színház legújabb nagyszínpadi (!) bemutatója, a Melancholy Rooms nyújt, de elég nehéz, mert Tarnóczi Jakab nem kevesebbet akar, mint elénk tenni az élet körforgását. Egyszerre kézzelfoghatóan és szimbolikusan, hat intim térbe sűrítve, szűken és tágan is értelmezhetően, ráérősen, ahogy otthon eltelnek a magányos esték, kicsit szomorkásan, de nem reménytelenül. Mintha azt az elnyúló pillanatot mutatná meg, amikor ki-ki akarva-akaratlanul megáll, sőt megtorpan, úgy érzi, megakad – de ez csak egy érzés, mert az élet közben zajlik körülötte, még ha ez neki néha nem is tűnik fel –, és elgondolkodik, hogy most hogyan tovább, mert van tovább, kell hogy legyen.Tovább
Fáy Miklós
Édenkerti huhogás
(Joyce DiDonato: Eden – Warner, 2022)
Meg van melegedve a szívünk a lemez iránt, már csak ezt kellene tartani. És nem is lehetetlen feladat, mert Joyce DiDonato mégis csak szépséges hang, finom és elegáns éneklés. Nem kell feltétlenül menni vele az úton, nekem nem is sikerült a valóságos koncepciót látnom a dalokban és áriákban, hogy tényleg a paradicsomi állapotokig jutnánk most vissza általuk, vagy hogy a járvány miatti lezárás valóban a nagy újrakezdést jelenti-e. Ami azt illeti, volt neki egy korábbi concept albuma, ugyanezekkel a kísérőkkel, 2016-ban, annak Háború és béke volt a címe. Lehet, hogy a művészet hat évvel az élet előtt jár, és 2028-ban tényleg itt lesz a Kánaán?Tovább
Grecsó Krisztián
Vlagyimir és Galina
A gyönyör ökonómiája
Michel Foucault: A szexualitás története IV. A hús bűnvallomásai. Fordította Sujtó László. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2021, 456 oldal, 4595 Ft
A meglepő cím (mely magyar fordításban még szokatlanabb) a Foucault-i életműben váratlan fordulatot, új kutatási irányt jelez. A filozófus az elmúlt évek „görög kalandozásai” után a kora kereszténység vizsgálatába kezd, pontosabban az egyházatyák (többek közt Alexandriai Kelemen, Tertullianus, Cassianus, Aranyszájú Szent János, Szent Ágoston) írásaiban a hús új problematikáját elemzi. A könyv három nagy fejezete a keresztény nemi élet ökonómiáját vázolja fel, részletesen kitérve a szűzi lét és a házas lét kérdésére. Mindez mégsem jelent gyökeresen új kutatást, hiszen az egyes fejezetek visszautalnak a keresztény szabályrendszer antik eredetére.Tovább
Nagy Hilda
Életformája: bizonytalanság
Anne Helen Petersen: Jöttünk, láttunk, elegünk van. A fiatal felnőttek és a kiégés. Fordította Tóth Enikő Mária. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2021, 382 oldal, 4299 Ft
A szerző szubjektív hangja keretezi a kötetet, és bár a két vég között elhelyezett fejezetekben is megjelenik, mégis érezhetően másoknak akarja átadni a lehetőséget arra, hogy megszólaljanak. Így válik lehetővé ugyanannak a problémának sok esetben hasonló, de néhol látványosan eltérő vonatkozásaira rátekinteni. A Jöttünk, láttunk, elegünk van legnagyobb ereje abban áll, hogy a különböző történetekből képes követhető narratívát felépíteni, amely nemcsak a jelen állapotát vizsgálja, hanem már a milleniálok szüleinek időszakát is górcső alá veszi.Tovább
Gajdó Tamás
Hivatása: dramaturg
Radnóti Zsuzsa: Megmozdult irodalom. Kossuth Kiadó, Budapest, 2021, 430 oldal, 4800 Ft
Radnóti Zsuzsa, aki 1963-tól volt a Vígszínház dramaturgja, úgy vélte, hogy a kortárs alkotók műveinek színpadra segítését azzal szolgálja a leghatékonyabban, ha végigolvassa a huszadik századi magyar drámairodalom alkotásait, melyek közül néhányat párhuzamba állíthat a jelenkori törekvésekkel. Cselekvés-nosztalgia címmel 1985-ben megjelent első könyvét különös érdeklődés fogadta, hiszen a magyar avantgárd drámák mellett Pilinszky János, Mészöly Miklós, Hajnóczy József, Nádas Péter, Weöres Sándor színpadi műveit elemezte. Az 1991-ben kiadott Mellékszereplők kora az 1980-as évek drámáit vette számba – ebben már a „nagy generációt” követőkről is szólt. Füst Milán drámáiról 1993-ban irodalomtörténeti monográfiát írt, melyet egy évtizeddel később, 2003-ban a Lázadó dramaturgiák című műve követett. Ebben a tizenegy író – Mészöly Miklós, Sarkadi Imre, Csurka István, Eörsi István, Örkény István, Weöres Sándor, Nádas Péter, Kornis Mihály, Márton László, Spiró György és Kárpáti Péter – portréját közölte. A most kiadott életműkötet vázát a felsorolt művekből vett, némileg átszerkesztett, átdolgozott írások adják; kiegészítve néhány azóta született tanulmánnyal, melyek Esterházy Péter, Háy János, Székely Csaba, Térey János és Visky András munkáit mutatják be.Tovább
Vásári Melinda
A kaleidoszkóp prizmáiban
Ketten egy új könyvről – Láng Orsolya: Személyes okok. Prae Kiadó – Lector Kiadó, Budapest, Marosvásárhely, 2021, 76 oldal, 2790 Ft / 33 lej
Visszatérő élmény, hogy a bevett nyelvi fordulatok áthatják a mondottakat, vagy akár alakítják is a mondandót. Már a cím érzékelteti ezt, amennyiben visszhangzik benne a nyilvánosan megosztani nem akart indoklásra használt formula: „személyes okok miatt…”, vagyis pontosan az, ami általában rejtve marad. A címadó versben utal is erre a beszélő: „az igazi személyes ok / csak találgatható, mert mindenkinek / elegendő oka van a hallgatásra.” (40.) A kötet olvasásába még bele sem kezdett az olvasó, máris látszólag ellentmondásokkal találja szemben magát – a személy helyett csak árnyékával találkozhat, aki indítékainak megosztása helyett inkább a hallgatást választaná. Van mégis valami, ami hiteles és őszinte lehet a fentebbiek alapján, ez pedig éppen az explicitté tett torzító hatás, ami a személyesség és a médium lenyomataként, „árnyékaként” hírt adhat a személyes valóságról.Tovább
Balázs Imre József
Mozgó archívumok
Ketten egy új könyvről – Láng Orsolya: Személyes okok. Prae Kiadó – Lector Kiadó, Budapest, Marosvásárhely, 2021, 76 oldal, 2790 Ft / 33 lej
Láng Orsolya korábbi kötetei (Tejszobor, Bordaköz, Pályamatricák) mindannyiszor a személyesség határvidékein jártak, azt kutatva, mennyi mutatható meg és mennyi rejthető el a konkrétumokból oly módon, hogy azok mások számára is átélhetőekké váljanak. A Személyes okok ezt a problémakört már a kötetcímben, eleve felvállalja, és talán emiatt is jut legmesszebbre ebben az irányban. A Pályamatricák-kötetben a konkrétumokat sokszor vizuális elemek, fotók jelentették, ebből bontakozott ki a másikkal folytatott, már abban a kötetben is nyelvileg jól megmunkált dialógus. A Személyes okokból hiányzik a képi dimenzió anyagszerűsége, de sok helyen érezhetjük azt a kötet olvasása közben, hogy valamiféle ekphrasziszokat, rejtőzködő képek leírásait olvassuk.Tovább
Németh Gábor
„Boldognak kell elképzelnünk”
(HMJ Képek 2022, Artphoto Galéria, megtekinthető március 24-ig, kedden és csütörtökön 14–18 óráig, valamint előzetes egyeztetés alapján.)
Borbély László az Artphoto Galéria 51. (!) kiállítását Horváth M. Judit mobilos „fordulatának” szentelte, ami több szempontból is kivételes esemény. Egyrészt HMJ az egyetlen, aki immár harmadszor állít ki itt, ami a galéria ars fotograficájára nézvést minden bizonnyal üzenetértékű. Másrészt az sem fordult még elő, hogy egy kiállításon 413 fényképet tekinthessen meg a látogató.Tovább
Mélyi József
Kettős örökség
(Az Örökségünk című kiállítás március 19-ig látható a Q Contemporaryben.)
Ugyan a háttér borús, a horizont viszont tágas a Q Contemporaryban most zajló tárlat esetében. Dénes Andrea és Balázs Árpád gyűjteménye (érdekes, hogy bár két nagy magángyűjteményről van szó, mégis a férfinevek állnak elöl: Somlói–Spengler és Balázs–Dénes a hivatalos megnevezés), amelynek egy másik metszete néhány hónappal ezelőtt a Fugában volt látható, színvonalában tulajdonképpen vetekszik a Ludwig Múzeum új szerzeményeivel, amelyeket szintén most állítottak ki. Nemcsak a beszerzés időintervalluma – az elmúlt hét- nyolc-tíz év –, de a gyűjtés fókusza is hasonló a magán- és a közgyűjtemény esetében. Középpontban állnak a kortárs magyar tendenciák, háttérben a neoavantgárd fontos hatvanas-hetvenes évekbeli hazai pozíciói, és mellettük a kelet-közép-európai párhuzamok, vagy éppen ellenpéldák – a struktúrán kívül a nevekben is több az átfedés.Tovább
Wagner István
Dizájn Bauhaus és art deco közt
(Ruth Hildegard Geyer-Raack – Raumgestaltung der 1920er bis 1950er Jahre, Berlinische Galerie, válogatott művek az állandó kiállítás anyagából, megtekinthető április 18-ig)
A modern képzőművészet keretében a fotóra és architektúrára is koncentráló Berlinische Galerie sokrétű érdeklődését most egy kamaratárlatán demonstrálja, amelyet saját anyagából válogatott. A „főszereplő” a néhai országos hírű belsőépítész, faldekorátor, valamint textil- és bútortervező – Ruth Hildegard Geyer-Raack (1894–1975) –, aki a korabeli lakberendezési és iparművészeti szaklapokban (Innendekoration, Dekorative Kunst, Das Ideale Heim) elméleti vagy gyakorlati cikkek tömkelegét publikálta, és a kölni nemzetközi „térkiképzési” seregszemle (IRA – Internationale Raumausstellung) művészeti vezetője, valamint egyetlen női résztvevője is volt.Tovább
Báron György
Brűgölő
(Melegvizek Országa. Magyar–szlovák film. Rendező-forgatókönyvíró: Igor és Ivan Buharov)
Fentebb – a magam számára is – igyekeztem összefoglalni az összefoglalhatatlant, ám Igor és Ivan Buharov filmje több ennél: nem racionális, hanem érzéki élmény. Nem állítom, hogy maradéktalanul értem, de S8-as kamerával fölvett, roncsolt, erős színekben tobzódó képeinek minden pillanatát élveztem. S alighanem ez a lényeg, elvégre az ember az összes gagyi tévésorozatot érti, csak – éppen ezért – nem élvezi. Mert nincs titka, világa, ami több a puszta sztorinál. Buharovék, szinte utolsó mohikánként, következetesen építgetik avantgárd életművüket.Tovább
Rákai Zsuzsanna
Élethalál
(L’Arpeggiata, Rolando Villazón, Céline Scheen, Christina Pluhar – Művészetek Palotája, 2022. március 4.)
A bővérűen öntudatos megszólalásmód elsősorban a két tenorra, Cyril Auvityre és Rolando Villazónra volt igaz, de – a mindig kifogástalan Céline Scheen és Valer Sabadus mellett – Benedetta Mazzucato is mély benyomást keltett kissé nyersen induló, ám lenyűgözően meggyőzővé teljesedő jelenetével, amelyben Silvia nimfaként Euridice haláláról értesítette a dermedt Orfeót. Az estét végül Villazón lehengerlő Tankréd-elbeszélése koronázta meg, amely a mexikói születésű világsztárt dramaturgiailag is a többi szereplő fölé emelte, hogy ne pusztán a műsorlapon, de a valóságban is első legyen az egyenlők között.Tovább
Molnár Zsófia
Szűkszavú szimultán
(Melancholy Rooms, Katona József Színház, március 5.)
Olyan jó lenne nem nagy szavakat használni arra, amit a Katona József Színház legújabb nagyszínpadi (!) bemutatója, a Melancholy Rooms nyújt, de elég nehéz, mert Tarnóczi Jakab nem kevesebbet akar, mint elénk tenni az élet körforgását. Egyszerre kézzelfoghatóan és szimbolikusan, hat intim térbe sűrítve, szűken és tágan is értelmezhetően, ráérősen, ahogy otthon eltelnek a magányos esték, kicsit szomorkásan, de nem reménytelenül. Mintha azt az elnyúló pillanatot mutatná meg, amikor ki-ki akarva-akaratlanul megáll, sőt megtorpan, úgy érzi, megakad – de ez csak egy érzés, mert az élet közben zajlik körülötte, még ha ez neki néha nem is tűnik fel –, és elgondolkodik, hogy most hogyan tovább, mert van tovább, kell hogy legyen.Tovább
Fáy Miklós
Édenkerti huhogás
(Joyce DiDonato: Eden – Warner, 2022)
Meg van melegedve a szívünk a lemez iránt, már csak ezt kellene tartani. És nem is lehetetlen feladat, mert Joyce DiDonato mégis csak szépséges hang, finom és elegáns éneklés. Nem kell feltétlenül menni vele az úton, nekem nem is sikerült a valóságos koncepciót látnom a dalokban és áriákban, hogy tényleg a paradicsomi állapotokig jutnánk most vissza általuk, vagy hogy a járvány miatti lezárás valóban a nagy újrakezdést jelenti-e. Ami azt illeti, volt neki egy korábbi concept albuma, ugyanezekkel a kísérőkkel, 2016-ban, annak Háború és béke volt a címe. Lehet, hogy a művészet hat évvel az élet előtt jár, és 2028-ban tényleg itt lesz a Kánaán?Tovább
Grecsó Krisztián
Vlagyimir és Galina
(„Galina Donyeckben élt és oroszul beszél, Volodimir kijevi ukrán, most együtt menekültek Magyarországra.” Telex, március 8.)
A találkozás előtti félóra a legrosszabb. Az ember próbál nem rettegni, elvégre végletekig kimerült, sorsukból kilökött, traumatizált, éhező és megalázott emberek érkeznek majd, akik egy hete még úgy éltek, mint mi, akik nem voltak ránk kíváncsiak, nem akartak egy vadidegen lakás nappalijában szorongani, hogy a kétnapos pokoli vonatút alatt kétszer leszédülő csomagban összetört-e a laptop, és megtudják-e, élnek-e, halnak-e a családtagjaik.Tovább
Králl Csaba
Táncolj, ne háborúzz!
Nem titok, orosz és ukrán táncosok a Magyar Nemzeti Balettben (a kartáncosoktól a principálokig) és a győri társulatban is szerepelnek, és bár egyik együttesnek sem lenne félnivalója, egyelőre mindkét intézmény spórol a szolidaritással. Ami azért sem lep meg, mert tapasztalatból tudom, a magyar táncszakma sosem a kiállásáról és az együttérzéséről, sokkal inkább a némaságáról vagy a maszatolásáról volt híres, ennél jóval kisebb volumenű kérdésekben is.
A találkozás előtti félóra a legrosszabb. Az ember próbál nem rettegni, elvégre végletekig kimerült, sorsukból kilökött, traumatizált, éhező és megalázott emberek érkeznek majd, akik egy hete még úgy éltek, mint mi, akik nem voltak ránk kíváncsiak, nem akartak egy vadidegen lakás nappalijában szorongani, hogy a kétnapos pokoli vonatút alatt kétszer leszédülő csomagban összetört-e a laptop, és megtudják-e, élnek-e, halnak-e a családtagjaik.Tovább
Králl Csaba
Táncolj, ne háborúzz!
Nem titok, orosz és ukrán táncosok a Magyar Nemzeti Balettben (a kartáncosoktól a principálokig) és a győri társulatban is szerepelnek, és bár egyik együttesnek sem lenne félnivalója, egyelőre mindkét intézmény spórol a szolidaritással. Ami azért sem lep meg, mert tapasztalatból tudom, a magyar táncszakma sosem a kiállásáról és az együttérzéséről, sokkal inkább a némaságáról vagy a maszatolásáról volt híres, ennél jóval kisebb volumenű kérdésekben is.
I R O D A L O M
Meztelenül
(Lilla)
Azokban az öltözőkben borzasztóan rosszul érezte magát. A csupasz testek között. Ahogy levették az alsóneműjüket, ahogy begyömöszölték a mellüket a melltartóba, ahogyan megtörölték magukat, vagy meztelenül, a törölközőt áttekerve mentek ide-oda, azt nem akarta látni. Ki akart rohanni friss levegőért, úgy érezte, összepréselik, belefullad minden látványba, és csak szorong, fáj a gyomra, nyomja a mellkasát, a torkát, az agyát valami nem jó. A sima testek azért zavarták, mert hivalkodtak és túl feszesek voltak, egészségesek és napbarnák. Kitették magukat meztelenül a tetőre valamiféle gőgnek. És ezek a testek úgy mozogtak, hajoltak, ahogy nem illett a szépségükhöz. A lenyűgözőségükben közönségesek, és valamiért úgy érezte, hogy hamisak voltak. És a kevésbé szép, mégis emberibb testek meg azért, mert hibásak voltak. Mind szemérmetlen volt. Túl biológiai. Szafaris. Az esztétikai szép is és a máshogyan szép is. Lilla folyton ki akarta lőni magát az űrbe, megpróbált sehová nézni, lehajtotta a fejét, de előtte magára vette a ruháját, úgy vizesen, áttetszett a fürdőruhája, ha a nagyanyja ezt nem engedte, bekucorodottt egy kinti, budi nagyságú kabinba. A szagától rosszul volt, és megalázónak érezte az egész leöltözést, letakarta a kis réseket, nehogy belássanak. Addig nem mozdult onnan, míg a nagyanyja nem kiabálta a nevét.Tovább
Kürti László
Placenta végnapomra
Aztán most, itt van egy Európa méretű áramszünet: egy kávét sem tudsz lefőzni, megáll a szív, elsötétül a hazádként szolgáló kontinens. Tapogatódzhatsz vakon. Se fűtésed, se fagyód, se szobafény, tévéd nem szolgál tovább, vized nincs, mert nem a közlekedőedények elve szerint éltél, aggregátor húzta fel eddig a vasas vizet a fúrt kútból. Elvek még vannak, elvileg ahhoz tartjuk magunkat, hogy bölcs asszonyom vagy, ahogyan eddig is voltál, de ha ezt kategorikusan jelentem ki, ha kiegyezem ezzel a minőségeddel, oda a halálos szerelem megújult esélye. Márpedig engem a halálos szerelmed érdekel, mit kezdhetnék veled másképp a fennmaradó negyven évre? Ha azt mondom, bölcs asszonyom légy, behúzom a féket, elidegenedsz, persze, azt csinálok, amit akarok, de mit is akarhatnék jobban tőled? A bölcsesség úgyis jön, a szerelem honfoglaló utócsapataként, fáradtan, ahogy a földművesek, állattartók, iparosok vagy hű asszonyok gyermekeikkel, mert új hazába érkezik a kimerült nép.Tovább
Nógrádi Gábor
Öregember a padon
Menekülök? Valamit el kell felejtenem? Vagy keresek valamit? Eszembe kell juttatni, amit elfelejtettem, vagy sose tudtam, de tudnom kellene, mielőtt meghalok?
Mókus a mókuskerékben. Pörgés. És erről az én koromban már az infarktus sem szoktathatna le.
Most azonban megyek sétálni, mert doktor Vértes meg a feleségem összefogtak ellenem, és azt mondják, hogy vagy sétálok, vagy kórház lesz a vége. A kórháztól pedig még a sétánál is jobban ódzkodom.
Sétálok a parkban, és látok egy könnyező öregembert az egyik padon. (Az öregembert úgy kell érteni, hogy még nálam is öregebb tíz-tizenöt évvel. De az is lehet, hogy csak öregebbnek látom. Esetleg magamat fiatalabbnak.)
Ül az öregember, nézi a gyerekeket, és könnyezik. Lassítok. Még nem tudom, hogy megállok-e, vagy sétálok tovább egészségügyi utamon, de mindenesetre tétován lépek egyet, kettőt.Tovább
Virágh Szabolcs
Linzer
A Délinél szállnak föl. A fiú negyvenes lehet, ő ül le az egyetlen szabad helyre. Az anya vele szemben áll, leng vállán a fekete retikül, ahogy beveszi a villamos a hosszú kanyart. Az apa szalvétát szorongat, tekintete gyorsan vált a vonatokról a fiára, majd vissza. A kanyar után leveszi szemüvegét, szárával kipiszkál néhány szöszt a szakállából, és hagyja, hogy a nyakában lógjon tovább. Érzi, hogy az anya belenyúl a hátizsákjába, és fél kézzel matat. – Éhes? – fordul oda. A nő tovább kutakodik, és csak azután válaszol, hogy visszahúzta a cipzárat: – Hosszú volt neki az út.
A nejlonzacskóban porhanyós linzerdarabok, megpróbálja kibontani, de megbillen az egyensúlya, ahogy a villamos továbbindul. Szélesebb terpeszbe áll, hogy újra nekilásson, de a férfi kiveszi a kezéből a zacskót: – Majd én.Tovább
Bankó-Erdősi Viktória
A hálátlan
Annyi rizst veszek ki, ami a nagykanálba laposan belefér. Hárítom a káposztát, hogy köszönöm, nem szeretem. Ügyetlenül lebontok némi húst a csontról. Hálás vagyok Dininek, jóízűen eszik, és közben beszél-beszél-beszél, a közelgő fellépésük előkészületeit ecseteli. Hosszan rágok egy falat húst, sehogy sem bírom lenyelni. Kapkodom a tekintetem a helyiségből nyíló két ajtó között, vajon melyik vezet a mosdóhoz. Nem merem megkérdezni, ismét belekortyolok a borba, leerőltetem a falatot. Érzem, ahogy végigcsúszik a nyelőcsövemen és megérkezik az üres gyomromba. Márta néni feláll, azt mondja, kint felejtette a pecsenyelevet. Dezső bácsi is elnézést kér, a szalonba megy, és jazzmuzsikát választ. Egy mozdulattal lehúzom a maradék húst a nyélről, és átemelem Dini táljába.Tovább
Zalán Tibor
2021, hévízi ősz
Zalán Tibor
Egalité
Zalán Tibor
Október első napjaiban
Csordás Gábor
Előhang egy készülő Miłosz-kötethez
Tolvaj Zoltán
Jászföld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.