Szerző: VINCZE CSABA
2022.03.24.
Aljona 29 éves szociológus, a Brémai Egyetem kutatója. A keleti Donbászból származik, anyanyelve orosz – ez a két tény már önmagában elég az orosz propaganda gépezetnek, hogy az invázió automatikus támogatójaként sorolja be. Aljona alapvető kutatási területe az orosz-ukrán energetikai és gazdasági kapcsolatok. Lvivben beszélgettünk, ahol jelenleg önkénteskedik, átmeneti elhelyezést segít találni a kelet felől menekülőknek.
Milyen volt az életed a háború kitörését megelőző időszakban?
A Brémai Egyetem Kelet-Európa szakán vagyok kutató. A projektem két éve kezdődött, de akkor a Covid miatt nem tudtam kutatni, majd abban egyeztünk meg, hogy egyelőre Ukrajnában maradok, és ha véget ér a pandémia, akkor három havonta utazok Németországba. Az elsődleges kutatási területem az orosz-ukrán energetikai és gazdasági kapcsolatok volt, ami a háború kitörésével gyakorlatilag teljesen értelmetlenné vált.
Emlékszel még a 2013-14-es eseményekre? Hogy élted meg a Majdant és az azt követő rendszerváltást?
A Majdanon lévő első tüntetés napján épp Kijevben voltam, másnap repültem vissza Brüsszelbe, mert ott csináltam a mesterképzést. Amikor láttam, hogy valami tüntetésszerűség lesz, akkor elmentünk megnézni, de marxistaként a legkevésbé sem izgatott egy európai integráció melletti tömegrendezvény. Érdekes így visszagondolni, hogy másnap repültem vissza Brüsszelbe, ott viszont mindig mentem a Majdan mellett kiálló demonstrációkra.
Akkor úgy érzed, hogy az egész Majdan többet jelent már, mint a nyugati integráció?
Az elejétől kezdve úgy tűnt, hogy Ukrajna integrációja az EU-nak kizárólag gazdasági és geopolitikai szinten fontos. Semmilyen szociális feltételről vagy követelményrendszerről nem volt szó, így nehéz volt észrevenni azt, hogy miért is lenne jó az átlagember számára a csatlakozás. Az EU a szabadkereskedelmi egyezmény aláírását említette, megjelent az IMF és a Világbank, ezekkel jött a rengeteg elvárás, a levegőben lógó megszorítások, tehát a komplett neoliberális eszközkészlet fel lett vonultatva.
Na, ezek közül igazából semmi sem hiányzott Ukrajnának. Aztán ahogy a helyzet egyre rosszabb lett, ahogy egyre nagyobb lett rajtunk az orosz nyomás, úgy szépült meg a Majdan is. Elveszítettük a Krímet, majd a keleti területeket, hirtelen azzal a lendülettel tűnt egyre kevésbé ártalmasnak a nyugati integráció, mert végülis az legalább nem fegyverrel lett kikényszerítve. Így szépen lassan a Majdan lett az a minden ukránt összekapcsoló erő, ami egy bizonyos támaszt tudott adni. Ha nincs anno a Majdan és ez a hatás, akkor valószínűleg nem tudnánk úgy felvenni a harcot a világ második legerősebb hadseregével, ahogy ma képesek vagyunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.