Szerző: L. RITÓK NÓRA
2022.03.29.
Elmegyek szavazni, mert változást szeretnék. Változást az ország kettészakadásában, a társadalmi leszakadás kezelésében. Változást az oktatásban, egészségügyben. És főleg változást a társadalom mentális állapotában. A kirekesztésben, a gyűlölködésben, a lázításban, a manipulálásban, a korrupció beépülésében, a titkolózásban, a másiknak való betartásban, a bosszúálló attitűd erősödésében.
Az, hogy ezt a változást ki, hol érzi biztosabbnak, melyik oldalon, az a saját tudásának, pozíciójának és viszonyulásának függvénye. Most sokan bizonytalanok…. de a változás szükségességét nem kerülhetjük el.Tudatos állampolgárként kell dönteni, és a jövőt nézni. Persze a jelen tükrében, hiszen ehhez mérten tudjuk megfogalmazni a változás igényét is.
Ami nehéz ebben, az a hiteles információk elérése. Épp ma mondta nekem valaki, hogy az emberek leginkább a köztévéből tájékozódnak. És elhisznek mindent, hiszen ebben szocializálódtak, ez a hírforrás, amiben sokan vakon megbíznak, ma is. Aki mindkét oldal tájékoztatását figyelemmel kíséri, az két világot lát. Mintha nem egy országról szólnának a hírek. Két különböző világ, amiben az egyik nagyon tudatosan épít arra a szocializációra, amiben a kétkedés nélküli elfogadásé a vezérelv, az államba vetett hit és megbízhatóság mentén.
Azt hiszem, ezt éljük most, ennek a változását. Sokakban ugyanis elveszett ez az államba vetett hit, ez a bizalom. Azt hiszem, bennem is. Ebben a szakadékban nőtt fel ez a kettős világ, amiben sokan nem érezzük jól magunkat.
A világ, amit így, mi építettünk, formáltunk, április 3-a után is itt lesz. Élnünk kell akkor is, dolgozunk, tanítanunk, akkor is leszünk betegek, meg kell küzdenünk az árakkal, a klímaválsággal, a globális és hazai problémákkal, a háborúval is. Hogy ez milyen légkörben történik majd, az ellenségeskedés mentén, vagy másképp, ez is rajtunk áll. Lehet ellenségként továbbra is egymásnak feszülni, és fokozni a bajt tovább, vagy lehet pontot tenni az egészre, és megpróbálni a legjobbat kihozni belőle. Az, hogy erre képesek leszünk-e, nagy kérdés.
Csak azt ne tegyük meg, hogy nem foglalunk állást… és nem megyünk el szavazni. Hogy azt mondjuk: „Ugyan, mi múlik rajtam?...semmi.”, vagy azt: „Engem nem érdekel…elegem van mindenből.”
Nem nézhetjük le magunkat ennyire. Ha mi magunkat nem tekintjük a döntés részének, mit várhatunk el a megítélésünkben?
Mert igenis, mindenki fontos. Mindenkin múlik a jövő.
Hátha épp a te szavazatod hiányzik a változáshoz! Ezt kell, hogy érezze mindenki. Hogy ez egy olyan pont, mikor a te szavazatod is épp annyit ér, mint az enyém, vagy épp a polgármesteré, a miniszteré.
Ha befolyásolnak, ne hagyd. Senkinek sincs joga hozzá. Ne engedj se a hízelkedésnek, se az ígérgetésnek, se az adományoknak. Nem vagy megvehető.
Te döntesz. És ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.