A NATO DILEMMÁJA: MENNI, VAGY NEM MENNI?

HÍRKLIKK
Szerző: NVZS
2022.03.18.

Az ukrajnai háború véres eseményei láttán, sokan azt kérdezik, vajon a NATO miért nézi ölbe tett kézzel mindezt? A válasz erre mindig az, hogy a NATO egy védelmi szövetség, amely csak a tagországainak biztonságát hivatott szavatolni. De nem avult már el ez a nézet? Erről beszélgettünk Dérer Miklóssal, az E2F Külpolitikai Műhely vezetőjével, a Magyar Atlanti Tanács egykori főtitkárával.

Nem kellene újragondolni a NATO alapokmányát és meghatározni egy olyan humanitárius minimumot, amelyet, ha egy konfliktus elér, akkor a szövetség katonailag is beavatkozik?

A válaszom erre röviden az, hogy nem. Kicsit hosszabban pedig az, hogy az 1949-es washingtoni szerződés 5.cikkelye világosan meghatározza, a NATO hol és mikor léphet fel katonai erővel. Ennek a szerződésnek kiterjesztésére vagy módosítására nem látok sem lehetőséget, sem racionális okot.

A NATO mégis beavatkozott már olyan országok ügyeibe is, amelyek nem voltak a szövetség tagjai, sőt, még csak ENSZ-felhatalmazása sem volt erre.

Igen, ez Koszovóban történt. Bár a világszervezet sok tagországa szerette volna, ha mielőbb véget ér a délszláv válság, ám Oroszország, mint a Biztonsági Tanács állandó tagja, megakadályozta, hogy az ENSZ csapatokat küldjön a Balkánra. Ennek ellenére, az Egyesült Államok és európai szövetségesei mégis beavatkoztak és katonai erővel vetettek véget a népirtással is rokonítható vérontásnak...

ITT OLVASHATÓ