Szerző: HUSZÁR ANDRÁS
2022.02.10.
Nem egyedül a magyar klímateljesítményen, de még csak nem is az Európai Unión fog múlni, hogy az emberiség „elkerüli-e a klímakatasztrófát”. Az éghajlatváltozás hatásai nem egyszerre, nem mindenhol és nem ugyanolyan mértékben jelentkeznek. Ezek közül sokat már most is tapasztalunk, tehát van, amit már nem is tudunk elkerülni, alkalmazkodni kell hozzá. A jövőben előfordulhatnak ugyan láncreakció-szerű események, de ezek sem ugyanolyan mértékben érintenek majd mindenkit. Az éghajlatváltozás pont ezért különösen „igazságtalan”: épp azokat sújtja leginkább, akik a legkevésbé okozzák.
Az éghajlatváltozás elleni fellépés sokszereplős „játék”, ahol viszont minden szereplőnek a tőle telhető maximumot kell(ene) teljesítenie. Az, hogy nem egyedül rajtunk múlik a világ sorsa tehát éppen, hogy nem kifogásként, hanem sokkal inkább felelősségként értelmezendő még egy olyan „kis ország” számára is, amilyen Magyarország. A 2015-ben elfogadott Párizsi Megállapodás kompromisszuma ugyanis éppen arról szól, hogy a közös, de megkülönböztetett felelősség elve alapján mindenki saját magára nézve határozza meg a tőle telhető legnagyobb ambíciót. És persze teljesíti is azt. Utóbbi „apróság” sokszor lemarad a hangzatos ígéretek mögött, a gyakorlatban pedig még inkább. Elég, ha ránézünk a globális kibocsátások alakulására – hiába lett kevesebb többek között az EU vagy Magyarország éves kibocsátása 1990-hez képest, bizony nem látszik törés a több mint 200 éve emelkedő üvegházhatású-gáz koncentráció görbéjén...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.