Szerző: VAJNA TAMÁS
2022.02.13.
Ki?
33 éve, 1989-ben halt meg az egyik legdinamikusabb fejlődő tudományág megalapítójaként ismert Konrad Zacharias Lorenz, aki 1903-ban született Bécsben. A modern etológiai kutatások úttörője előbb orvosnak tanult, de az állatok már gyerekkorában is jobban érdekelték, mint az emberek. Az altenbergi szülői birtokon tartott népes állatsereglet mellett sihederként elvállalta a Schönbrunni Állatkert beteg lakóinak gondozását. Orvosi diplomájának megszerzése után a Bécsi Egyetemen zoológiát és pszichológiát tanult, miközben otthonát már ekkor csókák, vadlibák, hollók és mindenféle négylábúak népesítettek be. Első etológiai eredménye a kacsa- és libafiókáknál a bevésődésének (imprinting) leírása volt 1935-ben.
1949-ben jelent meg első, magyarul Salamon király gyűrűje címen ismert tudományos ismeretterjesztő kötete, de a náci korszakban írt, nehezen vállalható ideológiai tételt is tartalmazó tanulmányai egészen haláláig árnyékot vetettek életművére. Lorenz a nem sokkal halála előtt diktálni kezdett önéletrajzában próbálta helyre tenni tévedéseit. „A propaganda tükre a nemzetiszocializmust nagyon ártalmatlan, sőt családias jelenségnek állította be. Azt a keveset, amit az új rezsim gaztetteiről és borzalmairól tudtam, nem tudtam és főleg nem akartam elhinni. A Freud által elfojtásnak nevezett folyamat démoni hatalommal bír az ember fölött".
1950-től a voltaképpen neki alapított németországi Max Planck Összehasonlító Magatartáskutató Központot igazgatta. 1963-ban jelent meg a világhírnevet hozó Az agresszió, tíz évvel később pedig A civilizált emberiség nyolc halálos bűne és A tükör hátoldala című művei az emberi megismerés természetrajzáról.
Lorenz 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nokolaas Tinbergennel megosztva megkapta az orvosi Nobel-díjat az egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.